„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” (Mt 7,12)
A varázsvirág
Szerző: Katona Marianna
Egyszer régen a messzi szavannán élt egy Leti nevű kisoroszlán. A neve igazából Leontina volt, ám királyi papája az egyszerűség kedvéért mindig csak így becézte. Már amikor bokros teendői közepette időt tudott szakítani arra, hogy egyetlen magzatával legyen. Ez pedig igen ritkán esett meg. S miután Leti édesanyja megbetegedett, Száde, az idős nagynéni vigyázott a kisoroszlánra. Kezdetben sokat sírdogált a kicsi, ezért apja megparancsolta, hogy mindenki járjon kedvében, ahogyan csak tud. A legjobb falatokat tették elé, a legkényelmesebb helyet választották ki számára pihenőhelyül, és mindenki azt tette, amit Leti akart. Ezt igen szórakoztatónak találta a kis királykisasszony, és hamar beletanult a parancsolgatásba.
– Pálmalegyezőt akarok! Legyezzetek engem, mert még hőgutát kapok ebben a melegben! – parancsolt rá pajtásaira, akik kénytelenek voltak otthagyni árnyékos fekvőhelyüket, hogy a tűző napon pálmalevél után nézzenek. Ám alig kezdték el legyezni, a kis uralkodópalánta hisztérikusan kiabálni kezdett:
– Ti ügyetlenek! Nem látjátok, hogy összekócoljátok a frissen fésült sörényemet! Takarodjatok innen!
– Kicsikém – próbálta figyelmeztetni unokahúgát Száde –, ha így bánsz a társaiddal, senki sem fog szeretni téged és nem lesz kivel játszanod!
– Butaság! – vágott vissza Leti gőgösen. – Én vagyok a királylány, azt csinálják, amit én parancsolok!
Az állatok egy ideig tűrték Leontina önkényességét, ám miután a helyzet egyre rosszabb lett, a királyhoz fordultak:
