„Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti énértem életét, megmenti azt!” (Lk 9,24)
A rézvirágok és a petúnia
Szerző: Katona Marianna
– Ébresztő, barátocskáim! – csiklandozták meg a felkelő nap hajnali sugarai a virágoskert színpompás lakóit. – Itt a reggel! Tárjátok ki kelyheiteket, bontsátok ki szirmaitokat! Új, csodaszép napra virradtunk!
– Csak még egy icipicit hadd szundikáljunk! – pislogott álmosan a nebántsvirág.
– A friss, hajnali harmatnál nincs üdítőbb nedű, mosakodj meg benne te is! – tanácsolták az út mentén virító százszorszépek.
– Már a méhecskék is biztosan úton vannak! Nem fogadhatjuk őket álmosan, gyűrött szirmokkal! – tette hozzá a rézvirág.
– Még csak az kéne! – csattant fel a duplafodros petúnia. – Nem vagyok bolond, hogy azokat a szőrös lábú virágportolvajokat magamhoz engedjem! Még letörnék a gyönyörű szirmaimat, meggyűrnék a világhírű fodraimat! Arról nem is beszélve, hogy a lábaikra ragadt szúrós port rászórnák a bibémre, s az belém vájna! Köszönöm szépen, de nem kérek abból a fájdalomból!