Példás beteg - luxusbörtönben
Szerző: Gábor Adrienn Angéla
Húsz éve tudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége. Harminckilenc tabletta a napi adagja. Alig van olyan étel, amelyet elfogyaszthat, azt is csak módjával. Nem tehet nagy erdei sétákat, nem utazhat külhoni tájakra. Férje elhagyta, fia kint él Amerikában, rokonai, barátai már az égi hazában. Zongoraművészi karrierje kettétört, de tehetsége új kifejezési módot talált magának: Witkovszky Erika ma már festményeivel és verseivel szerez örömet sokaknak. Íme, egy szenvedő rövid élettörténete, aki hitével, erejével, lélekjelenlétével példát ad a kereszt huszonegyedik századi hordozására.
- 1937-ben születtem, klasszikus polgári családban nevelkedtem - színház, hangverseny, jó könyvek társaságában. Édesapám orvos volt, édesanyám tanárnő. Nővérem Geszty Szilvia néven világhírű operaénekes lett, jómagam zongoristának készültem, de huszonegy évesen idegbénulást kaptam. Ígéretesnek indult pályám megszakadt, három évig nem játszhattam. A Zeneakadémián Szőnyi Erzsébet javaslatára később karvezetést tanultam, párhuzamosan a zongoratanár szakot is elvégeztem. Időközben férjhez mentem, majd 1965-ben diplomáztam, egy évre rá megszületett a fiam. Zenetanár, majd igazgató lettem a XII. kerületi Zeneiskolában, ahonnan végül betegségeim miatt nyugdíjba vonultam. Szinte csoda, hogy még élek, dacára annak, hogy az elmúlt évtizedek alatt tizenkét tartósan fennálló betegséget diagnosztizáltak nálam. Kórházról kórházra küldtek, nem tudták, mi a bajom, amíg meg nem operáltak. Akkor kiderült, hogy összenőttek az epevezetékeim, ezért másodlagos májzsugor alakult ki a szervezetemben. Rossz a szívem, a gyomrom, a lépem, ez utóbbi nincs is jó helyen. Nagyon erős érszűkületem van, ráadásul állandóan mérgezett vér kering a testemben, a többit nem is sorolom…
A betegeskedést egyébként nagyon korán kezdtem: ötévesen tüdő- és agyhártyagyulladást kaptam, attól kezdve - a diftéria kivételével - minden gyermekbetegségen átestem, még paralízisem is volt. Tizennégy éves koromban májgyulladással kezeltek, ami egy év múlva kiújult. Később volt pár év, amikor egészségesnek mondhattam magam, mígnem mindkét vállamban ízületi gyulladás alakult ki, amelyet rendkívül erős gyógyszerekkel hoztak helyre. Feltehetően ez okozta azután azt a súlyos májbetegségemet, amelyről éppen húsz éve tudom, hogy gyógyíthatatlan. Szerencsére nagyon jó az orvosom. Amikor azt mondtam neki, hogy nélküle már nem élnék, azt felelte: tévedek, elsősorban saját magamnak köszönhetem, hogy még itt vagyok. Az igaz, hogy minden utasítást betartok mind a mai napig. Vegyszerrel nem érintkezhetem, még újságot sem tudok olvasni a nyomdafesték miatt, és az olajfestéssel is fel kellett hagynom. De már maga az étkezés is kálvária... Naponta összesen negyven gramm fehérjét fogyaszthatok, de ebben már benne van az állati és a növényi eredetű is. Burgonyát, kevés rizst, néhány zöldségfélét eszem, alkalmanként egy-egy falat húsféleség is megengedett, a gyümölcsöt viszont nem bírja a gyomrom. Valójában annyit eszem, mint egy madár, és úgy is élek, bezárva a luxusbörtönnek nevezett kalitkámba
