Cikkek listázása

Gondolatok a Hittani Kongregáció férfi és nő együttműködéséről szóló leveléről

Nemek igenje

Szerző: Lothringer Éva SSS

Sok éven át egy átlagos, világi középiskolában magyart tanítottam. Egy alkalommal a Biblia tanulmányozása keretében - véletlenül éppen egy csupa lány osztályban - az Angyali Üdvözlet témáról beszéltünk. Arra kértem a lányokat, hogy ahogyan a padokban ülnek, páronként készüljenek fel röviden ennek a jelenetnek az eljátszására. Az egyik 15 éves leányzó - amolyan tipikus fiús, bőrdzsekis, kőkemény rocker, beceneve is fiúnév volt - kijelentette, hogy ő lesz a Mária: és már ment is előre, felkapta a sálját, és valami olyan utánozhatatlan, érett, hirtelen fellobbanó asszonyisággal csavarta kendőként a feje köré, amit ki nem néztem volna belőle. Egy másik sálat meg a kezébe fogott, letérdelt, mert hiszen ő most éppen a patakban mos majd, amikor az angyal megérkezik… Ez a kemény álarcok, látszólagos tagadások leple alól hirtelen természetességgel feltörő, öntudatlan valódiság jutott eszembe most, a római dokumentum olvastán, amelynek címe: Levél a Katolikus Egyház püspökeihez a férfi és a nő együttműködéséről az egyházban és a világban… 

A hét részből álló, áttekinthető kis füzet (Bevezetés, A probléma, A szentírási antropológia alapvető adatai, A női értékek aktualitása a társadalom életében, A női értékek aktualitása az egyház életében, Befejezés) egyszerre lett számomra a dráma és a remény dokumentuma, mert amint mondja, „…e reflexiók kiindulópontok akarnak lenni az egyházon belül a dialógus elkezdéséhez, hogy őszintén keressük az igazságot, és együtt próbáljunk kialakítani egyre hitelesebb kapcsolatokat".

Dráma? Igen!

„Az egyház, amely jól ismeri az emberi életet…" (5. o.) két alapvető, sokat vitatott  korjelenséget tár elénk a címben jelölt kérdéskörben. Mindkettőt ismerjük, de a problémafelvetés súlyossága számomra elgondolkodtató volt.

Az egyik terület a szexuális-pszichés dimorfizmus, kétalakúság - vagyis hogy a férfi és a nő igenis különböznek egymástól bizonyos szempontból, nemcsak testileg, de személyiségük is - létjogosultságának immáron valós megkérdőjelezése: „Egy …irányzat …tagadni próbálja a (nemi) különbségeket, s úgy tekinti ezeket, mint egyszerű történeti-kulturális jelenségeket… A szexuális kettősség és különbözőség elhomályosodása különböző szinten abnormális következményekkel jár…olyan ideológiákat táplál, amelyek - megkérdőjelezve a családot a maga természetes, kétszülős (azaz apából és anyából álló) formájában - egyenlővé teszik a homoszexualitást a heteroszexualitással, és a szexualitásnak egy új modelljét hirdetik… Az emberi személyt próbálják megszabadítani sajátos biológiai adottságaitól… mindenki a maga természete szerint alakíthatná és kellene is alakítania önmagát, amennyiben szabad volna minden, lényegi alkatához kötött meghatározottságtól…" Pedig: „A szexualitás a férfit és a nőt nem csupán testi, hanem szellemi és lelki szinten is meghatározza, sajátos jelleget adva minden megnyilvánulásuknak" (10. o. in: Katolikus Nevelés Kongregációjának dokumentuma).A másik terület a két, dimorf módon megjelenő nem ellenséges kapcsolata:

„…A nő, hogy önmaga lehessen, a férfi ellenfeleként jelenik meg… Ez nemek közti versengéshez vezet, amelyben az egyik fél identitása és szerepe a másik kárára van… Zavar támad az emberről alkotott felfogásban… ártó hatása a családban mutatkozik meg…"

E két korkrízis, és annak következményei többször visszatérnek a dokumentumban, de „ezen eszmeáramlatokkal szemben a Jézus Krisztustól megvilágosított egyház a férfi és a nő tevékeny együttműködéséről beszél, teljesen elismerve különbségeiket."

És ez a remény.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>