Grönland, az emberek földje
Szerző: Suhajda Lajos SVD
Karácsony: az Isten egyszülött Fia emberré lett. Vállalta az emberi sorsot: „Nem szégyelli testvéreinek nevezni őket… Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle… minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit. Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértéssel küzdenek" (vö. Zsid 2,11-18). Önmaga így vall erről: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért" (Mt 20,28). Szent Pál ezt így foglalja össze: „Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjon" (2Kor 8,9).
Marie-Gisčle nővér ír arról, hogyan valósítják meg ezt Grönlandon.
Grönland gazdag vidék, számtalan módon nyújt ajándékot az embereknek: nagyszerű északi tájat, fjordokat, kék és türkiz színben játszó jéghegyeket, kristálytiszta vizet, vidám és élénk szemű eszkimókat, valamint gyönyörű bundájú, barátságos szánhúzó kutyákat. A sziget 56 ezer lakosa kicsiny városokban és még kisebb falvakban él. Az örökös hó és jég miatt repülővel, helikopterrel, kutyaszánokkal lehet csak közlekedni. A tél kemény és hosszú, a nyár rövid és mozgalmas.
A sziget számunkra ismert történelme a 12. századig nyúlik vissza. A sziget déli részén, Gardarban már 1126-ban püspökség létesült. Még ma is láthatók az akkor épített templom romjai. Izlandról és Norvégiából érkeztek ide telepesek ötszáz évvel Amerika fölfedezése előtt. Az őslakókkal nemigen barátkoztak. A kereskedelmi hajók, majd a 16. századtól a holland bálnavadászok jelentették számukra a kapcsolatot Európával. Az újabb kori vallási megújhodást 1721-től számítják. Ekkor érkezett a szigetre Hans Egede, norvég evangélikus lelkész és kezdte meg az igehirdetést. A 19. század elejére a sziget minden lakója megkeresztelkedett. Ma Grönlandnak önálló püspöksége van, amely a dániai lutheránus egyházhoz tartozik.
Az első katolikus plébániát 1958-ban alapították a fővárosban, Nuunkban az amerikai oblátus szerzetesek tevékenysége eredményeként. A katolikus templomot a plébánia épületével együtt 14 évvel később szentelték fel. A kicsiny katolikus közösséggel szemben nagyok voltak az elvárások. A legtöbb ember (hivatalnokok, kutatók, kereskedők) csak néhány évig maradt a jeges országban, a grönlandiak közül pedig kevesen kérték felvételüket a katolikus egyházba. Kis létszámuk ellenére életképes kovászt jelentenek, amely jól átjárja és keleszti a helybeli társadalom tésztáját.
Jézus Kis Nővéreinek közössége 20 évvel ezelőtt telepedett le Nuunkban. Hivatásuknak megfelelően a város halfeldolgozásában kerestek és találtak munkát. Eleinte ezen nagyon csodálkoztak az emberek, idővel azonban hozzászoktak a kemény munkát végző szerzetesnőkhöz. A nővérek életeszménye, hogy megosszák az egyszerű kisemberek életfeltételeit és sorsát. Még „kolostoruk" is a bérházak egyikében van.
