Szűz Mária születése
Szerző: Barsi Balázs OFM
„Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat igazzá tette, akiket pedig igazzá tett, azokat meg is dicsőítette.” Róm 8,28–30
Meglepő a múlt idő használata Kisboldogasszony napján a Szentleckében: „azokat meg is dicsőítette”. Hol vagyunk mi még a beteljesedéstől? Életvitelünk, bűneink kétségessé teszik, hogy egyáltalán üdvözülhetünk.
Kisboldogasszony ünnepe viszont arra hív, hogy Szűz Máriára tekintve és tőle tanulva felfedezzük azt a dinamikus mozgást, amelyről az apostol ír. Hogy életünk alakulásában – amely kívülről szemlélve sokszor csak szánalmas botladozás, pozitív és negatív történések kiszámíthatatlan egymásutánja, tehetetlen ide-oda hányódás – észrevegyük Isten kegyelmi cselekvéseit, melyek, mint mágnes a vasreszeléket, meghatározott irányba fordítják életünk eseményeit, értelmet, célt adva nekik. Mi ez a cél? Jézus Krisztus halála és feltámadása óta nyilvánvaló: az örök dicsőség, amelybe a Fiú már megérkezett, s amelyben általa mi is részesülünk. S ezen a napon, szeptember 8-án annak születését ünnepeljük, aki Krisztus után elsőként jutott el testestül-lelkestül ebbe a dicsőségbe, amelyre öröktől fogva rendelve volt. Isten részéről olyannyira biztos az örök dicsőségbe való befogadásunk, hogy Szent Pál máris befejezett tényként említi. Hiszen amikor Isten elhatározta, hogy a világra jöjjünk, egyben megdicsőítésünket is eldöntötte.
