A cursillo mozgalom
Színes, pompás az emberi világ, ha Krisztusnak él
Szerző: Maricza István
Azoknak, akik még nem hallottak róla, a cursillo (ejtsd: kurszijjó) nem több idegen csengésű szónál. Egyre többen vannak azonban, akik számára a szó hallatán rögtön beugrik egy felejthetetlen élmény, az öröm és a reménység szigete, az isteni erő és lendület forrása. Néhányunknak a cursillo az a meghitt család, ahol nap mint nap megéljük a keresztény testvériség valóságát. A cursillo élő, fejlődő organizmus, igazán megismerni csak testközelből lehet. Most arra invitáljuk a kedves olvasót, hogy pillantson bele családi „fotóalbumunkba”.
A kezdetek
A cursillo gyökerei az 1936 és 1939 között lejátszódott véres polgárháborút épphogy túlélt Spanyolországba, Mallorca szigetére nyúlnak vissza. A háború hatására morálisan szétzüllött ország lelki megújulásának elősegítésére az egyház nagyszabású ifjúsági zarándoklatot szervezett Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához. A zarándoklat vezetőinek rövid tanfolyamokat (ez a spanyol cursillo szó jelentése) szerveztek, amelyeket papok és világiak vezettek. A tanfolyamok egy hétig tartottak és alapvető céljuk az volt, hogy a résztvevők lelki élete erősödjön. Amit ma cursillónak nevezünk, tulajdonképpen azután jött létre, hogy a zarándoklat sikeresen lezajlott. Sokakban felmerült a kérdés, hogy mi lesz ezután? Hogyan lehetne megőrizni a tüzes zarándoklelkületet a mindennapokban? A választ a Gondviselés egy fiatal világi, Eduardo Bonnín személyében adta meg, aki felismerte, hogy az egész keresztény élet zarándoklat, amelyben egymást lelkesítjük és segítjük az úton. Alapgondolata az volt, hogy a világot és az embereket nem a szervezetek, intézmények mozgatják, hanem sokkal inkább a közvetlen környezet, amelyben élnek. A környezetet kell megváltoztatni. Csak azokra vagyunk hatással, akikről úgy beszélünk, hogy „mi”, tehát környezetünk részei. A „többiek”-ből „mi”-t kell kialakítanunk, ha az embereket meg akarjuk nyerni. Nem tanítani, hanem meggyőzni kell őket. Bonnín és társai a módszert úgy dolgozták ki, hogy az elérhető legyen a különböző társadalmi és kulturális rétegeknek, hívőknek éppúgy, mint hitetleneknek. Így váltak a tanfolyamok lelkiségi megújulási mozgalommá.
Küldetésünk
A cursillo tulajdonképpen az élet zarándoklatként való megélése, de szűkebb értelemben apostoli eszköz, és mint ilyennek ugyanaz a célja, mint az egyház egészéé: hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát. Ami sajátossá teszi, az a „támadáspont”: hol tudunk maradandó hatást kifejteni a világra? Mi Jézus azon tanításából indulunk ki, mely szerint „Isten országa közöttetek van”, vagyis az emberek közötti szeretetkapcsolatokban. Minden embernek, így a kereszténynek is szüksége van társakra, őszinte baráti kapcsolatokra, amit kis közösségben könnyebben megtalál. Csak valódi közösségből indulhatunk el küldetésünkkel, hogy a társadalommal megismertessük a kereszténységet. Ha fel akarjuk kínálni a világnak azt a lehetőséget, hogy a keresztény életet és az ebből fakadó méltóságot válassza, akkor ehhez fel kell mutatnunk örömteli életünk példáját.
A cursillo mint lelkiségi mozgalom célja éppen az, hogy megmutassa az embereknek a keresztény lét örömét, és a világba küldje őket. Olyan embereket, akik a társadalom összetartói, mozgatói, az evangéliumi megváltás közvetítői. A cursillo nem válogat a különböző társadalmi rétegek, nemek vagy életkor szerint, hanem mindenkit hív, aki a közösség meghatározó egyéniségévé válhat, aki ott teljesíti küldetését, ahol él és dolgozik. Bár munkánk a „világhoz” köt, mindig és mindenütt az egyházat képviseljük, Krisztust akarjuk elvinni azokra a helyekre, ahová más módon nem jutna el. A cursillo csak akkor kezdi el működését egy egyházmegyében, ha tevékenységére a megyéspüspök áldását adta. Az egyébként világi vezetésű mozgalom egy püspök által kinevezett lelki vezető révén állandó kapcsolatban van az egyház apostoli közösségével. A szentatyák a cursillo terjedését megalakulása óta nagy rokonszenvvel figyelték. 1963-ban VI. Pál pápa Szent Pál apostolt nevezte ki a cursillo védőszentjévé.
A módszer
Sokan kérdezik, hogy hogyan lehet mindezt megvalósítani? Mi történik a cursillóban csütörtök estétől vasárnap estig? Nehéz ezt jól érzékeltetni, hiszen az élmény úgy aránylik a forgatókönyvhöz, mint egy tányér gőzölgő gulyásleves a három sorban leírható recepthez. A „hozzávalók” azért sejtetnek valamit. Végy 25–30 nőt vagy férfit (a második változatban az alapanyag kissé nehezebben beszerezhető), zárd őket össze három napra távol a világ zajától, melengesd őket sok ember imájának tüzén, és hagyd, hogy közösséggé olvadjanak. Hintsd meg az értelmüket és a szívüket az elmélkedések és a tanúságtételek legfinomabb fűszereivel, és engedd őket megnyílni a szeretet biztonságos légkörében, amíg végül teljesen önmaguk lehetnek.
A siker titka nem csak a jó receptben rejlik, hanem a „nyersanyagban” is. A cursillóban azt valljuk, hogy kivétel nélkül minden ember csoda, Isten remekműve. Minden emberi élet egy kis evangélium, és mi nem teszünk mást, mint felfedezzük és együtt ünnepeljük a megtalált kincseket. És visszatérve a hasonlathoz, Isten a szakács…
A cursillo lebonyolítását egy papokból és világiakból álló munkatársi csapat vállalja. Ők tartják a bevezető, gondolatébresztő előadásokat, amelyek leginkább a mesemondáshoz hasonlítanak, mert nagy szerepet kapnak bennük a hasonlatok, példák, személyes élmények, a tanúságtétel. A beszélgetések kis asztalközösségekben folytatódnak, majd később a csoportok egymással is megosztják az élményeiket. Mindeközben a cursillóban együtt étkezünk, imádkozunk, naponta szentmisén veszünk részt. Mindent megteszünk azért, hogy valódi barátság alakuljon ki közöttünk és átéljük, hogy kereszténynek lenni jó. A cursillóban együtt vagyunk az egyház! Élményszerűségén túl a cursillo komoly szellemi üzenetet is közvetít, amely mélyen a Szentírásban és a II. vatikáni zsinat tanításában gyökerezik.
A negyedik, örök nap
Igazuk van a szkeptikusoknak, akik azt gondolják, hogy három nap nem elég ahhoz, hogy az életünk gyökeresen megváltozzon. A három nap tábor-hegyi élménye „csak” a kezdő lökést adja meg egy olyan zarándokúton, amely egy életen át tart. Az a közösségi élmény, amelyben a három nap alatt részünk volt, csak kis „termékminta” abból, amit egy baráti csoport jelenthet az életünkben. A résztvevőket arra biztatjuk, hogy a hétvége asztalközösséghez hasonló, néhány fős állandó csoportokat alakítsanak, melyekben az emberi kapcsolatok olyan minőségét élhetik meg, amely szinte szemmel láthatóvá teszi Isten országát. Ha a három nap hegycsúcs, akkor a negyedik, örök nap fennsík: kegyelemben megélt, növekvő, egyre kiteljesedő élet, amelyet az igazi krisztusi barátság táplál.
A cursillo azzal segíti a csoportokat, hogy lehetővé teszi számukra a rendszeres találkozást, ahol egymás értékeiből gazdagodva és egymást biztatva mehetünk tovább az úton a compostelai zarándokok vidám kiáltásával: „Ultreya! Előre!”
Befogadó család vagyunk
Mindenkit, aki szeretne minket közelebbről megismerni, szívesen látunk! Forduljon bizalommal bárkihez a környezetében, aki részt vett már cursillón, vagy írjon a cursillo@communio.hu drótpostacímre! Szeretettel várjuk!
