Beszélgetés Gombos Péter gyermekirodalom-kutatóval
Mit olvassanak a mai gyerekek?
Szerző: K. L.
A magyar gyerekek többsége rosszul olvas és keveset, ez derült ki egy nemrég közétett felmérésből. „A pedagógusok egyre kevésbé támaszkodhatnak a tanítványok otthoni olvasásból szerzett élményeire, ugyanakkor a tanárok nagy része alig ismeri a nebulóknak ajánlható gyermekkönyveket” – mondja Gombos Péter, aki a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán tíz éve tanít gyermek- és ifjúsági irodalmat. E témában évek óta tart előadásokat könyvtárosoknak, pedagógusoknak. A gyermekirodalom-kutató a Famíliának arról számolt be, hogy e konferenciákon szinte minden alkalommal felmerül a kérdés, hogy miért nem olvasnak a gyerekek, illetve, hogy mit olvassanak. Mi is ezekre a kérdésekre vártuk a választ.
– A tanárok arról mesélnek, hogy egyre több olyan tanítvánnyal találkoznak, aki olvasástechnikai problémákkal küzd, azaz rosszul olvas.
– Magam is szembesülök ezzel a helyzettel. Az egyetem főiskolai karán a gyógypedagógia, a tanító és az óvodapedagógia szakon minden felvételiző előzetes beszédalkalmassági vizsgát tesz. E szóbeli megmérettetésen rendszerint felolvastatunk egy szöveget a jelentkezővel, hogy ilyen módon is vizsgáljuk ezt a készséget, illetve, hogy kizárjuk a súlyos beszédhibásokat.
Döbbenetes, hogy a felvételiző 18–20 éves emberek, akiknek akár a kiejtése is hibátlan, egyszerűen nem tudnak olvasni. Általában az derül ki, hogy a jelentkezők egyszerűen nem olvasnak eleget.
– Az olvasási készség hiánya más téren is nehézséget okozhat?
– Igen. Gyakran érvelnek így: nem baj, ha a gyerek nem tud olvasni, ezért nem kell megbuktatni, hiszen attól még jó lehet matekból. Nos, ez a felfogás tarthatatlan. Ha egy gyereket olvasáskészség nélkül is átengedünk negyedikig, vajon mit fog tenni, ha szembetalálja magát a matematika órán egy szöveges feladattal?!
– Adjunk tehát könyvet a gyermek kezébe. Olyat, amit el is olvas. De vajon erre a célra egyedül a Harry Potter alkalmas?
– Nem feltétlenül. Igaz, hogy a mai gyerekek nagy része amerikai rajzfilmeken szocializálódott. Ezen alkotások elkészítésénél íratlan szabály, hogy a filmben hat másodpercenként újabb eseménynek kell történnie. A Harry Potter ilyen jellegű, eseménydús történetfolyamot jelenített meg a gyermekirodalomban. A cselekményes történetet olvasva a gyerekek „elkapták a fonalat”. Az élmény hasonló, mint a rajzfilm nézése közben: sok esemény zajlik viszonylag rövid idő alatt.
