Nagyboldogasszony
Mária megszabadít! Köszönöm neked, Anyám!
Szerző: Pósa László
Az uralkodás terjedelme attól függ, milyen mértékben kamatoztatták a szentek a rájuk bízott tíz minát, ahogyan azt Lukács evangéliumában olvashatjuk: „Uram, minád tíz minát hozott. Jól van, derék szolga! – felelte neki az Úr. Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.” (vö. Lk 19,12–18). Ez a hatalom részesedés Isten üdvözítő szeretetében, és olyan mértékű, amekkorára kitágul a szív a felebaráti szeretetben, a felebarátban élő Jézus iránti szeretetben. „Ha odaát megérkezel, megkapod jutalmadat szereteted mértéke szerint” – mondja Chiara Lubich. Ez a hatalom tehát annyi ember fölött nyilvánul meg, amekkora szeretetképességre tett szert az illető szent földi élete folyamán (mert a minák kamatoztatása a felebarátban jelenlévő Jézus iránti szeretet megélését jelenti, s ennek a mértéke nem egyforma Krisztus híveinél).
Ha a legnagyobb mértékű szeretet ezen a földön az anyai szeretet, akkor Máriában mint anyában volt a legnagyobb a szeretet Jézus iránt: fogamzásától haláláig közvetlenül mint Fia iránt, feltámadása után pedig a tanítványokban élő Krisztus iránt. Ez végtelenné vált, amikor Fia a kereszten végtelenül szenvedett. Ezért tette meg őt Jézus a keresztről a tanítvány anyjává ezekkel a szavakkal: „Íme, a te anyád” (vö. Jn 19,27). Ettől az órától fogva Mária ezzel a végtelen anyai szeretettel szerette Jézust a keresztényekben. Vajon szeretetének mértéke szerint ő mekkora jutalmat kapott, amikor mennybevételével megérkezett a mennybe? Ő nem tíz város fölött, hanem az összes keresztény fölött kapott anyai hatalmat.
A történelem igazolja, hogy Mária a Nagyboldogasszony, az a nagyon boldog asszony az égben, aki szeretetének végtelen hatalmával uralkodik gyermekei sorsa fölött. Igazolja úgy is, hogy sokuk életében éppen a Mária-ünnepeken mennek végbe a sorsdöntő fordulatok. Pontosan ez történik a 20. század nagy tanúságtevőjével, a vietnami Van Thuan püspökkel, aki 13 évet töltött a legszigorúbb börtönökben. Elfogatása is, de a szabadulása is éppen Mária-ünnepre esett, s ez számára azt jelentette, hogy élete alakulását Mária irányítja hathatósan az isteni üdvösségszerző akarat szerint. Íme a két esemény leírása.
„1975. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Saigonban felszólítottak, hogy menjek az Elnökségi Palotába. Ott letartóztattak. 14 óra volt. Arra az időpontra az összes papokat, szerzeteseket, nővéreket összehívták az Operaházba, hogy elejét vegyék bármiféle megmozdulásnak a nép részéről. Így kezdődött el az én hosszú megpróbáltatásomnak az első, különleges szakasza.
Papi öltözékben indultam el otthonról, rózsafüzérrel a zsebemben. Miközben a börtönbe szállítottak, világossá vált előttem, hogy veszítek mindent. Nincs más hátra, mint Isten gondviselésére bízni magamat. Minden szorongás ellenére nagy örömet éreztem: »Ma a Boldogságos Szűz mennybevitelének ünnepe van.«”
Thuan püspök számára Nagyboldogasszony ünnepe egy reményteli jel, hogy majd „minden lépését irányítja, minden könnyét letörli, minden örömből rámosolyog a Szép Szeretet Anyja” (Chiara Lubich). 13 évvel később, 1989-ben börtönből való szabadulása egy másik Szűzanya-ünnepen, november 21-én, Mária bemutatásának a napján történik meg, amiben ő kézzelfoghatóan átéli a napba öltözött asszony (vö. Jel 12,1) anyai királyságának győzelmét.
„Sötét börtönéveim alatt nagy egyszerűséggel így imádkoztam Máriához: »Anyám, ha te úgy látod, hogy nem lehetek többé hasznára egyházadnak, add meg a kegyelmet, hogy a börtönben töltsem el az életemet. De ha igen, akkor azt add meg, hogy a te egyik ünnepeden szabaduljak ki a börtönből«.
Egy napon, amikor éppen az ebédet készítettem, hallom, hogy az őreimnél szól a telefon. »Biztosan engem hívnak! Így kell, hogy legyen, mert ma november 21. van, a Boldogságos Szűz Mária templomban való bemutatásának ünnepe.« Rövid idő múlva az egyik őr odajön és megszólít:
– Befejezte az ebédet?
– Még nem.
– Ebéd után szépen felöltözik és elmegy a főnökhöz.
Aznap délután találkoztam a belügyminiszterrel.
– Van valamilyen kívánsága?
– Igen, miniszter úr, szabad kívánok lenni.
– Mikor?
– Ma.
Azt általában nem lehet kérni, hogy »ma«, mert a vezetőknek meg kell vitatniuk a dolgot, el kell intézniük a formaságokat. De bennem nagy bizalom volt.
A miniszter megrökönyödve nézett rám. Magyarázatot adok:
– Miniszter úr, túl sok ideje vagyok börtönben. Három pápa, VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál uralma alatt. Ezen kívül a szovjet kommunista párt négy főtitkára, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko és Gorbacsov uralma alatt!
Ő nevetni kezd és bólogat a fejével:
– Ez igaz, valóban igaz!
Majd odafordul a titkárához:
– Tegye, ami szükséges, hogy teljesítsük a kívánságát!
Felujjongok: »Mária megszabadít! Köszönöm neked, Anyám! Boldog ünnepnapot!«”
Én magam is, ki e sorokat írom, többször tapasztaltam Mária uralmát életem fölött. A leghatásosabban 2003. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén éltem meg egyházmegyénk Szűzanya-kegyhelyén, Doroszlón. Elviselhetetlen lelki összetörtségben mentem oda, mintegy menedékhelyre a rám zúdult zaklatások elől. Az esti ünnepi szentmisét fájdalomtól roskadozva mondtam. Az éjjeli gyóntatások alatt azonban egyszeriben lepattantak rólam az abroncsok, a lelkem felszabadult a teljes megbocsátásra és a feltétel nélküli szeretetre. A hazautazás már hálaadás volt Máriának: „Te szabadítottál meg. Köszönöm neked, Anyácskám!”
