Cikkek listázása

A görögországi katolikus egyház mindennapjai

Athéni találkozások

Szerző: Szerdahelyi Csongor

Görögországban a kereszténység már az apostoli korban meggyökeresedett. Szent Pál és valószínűleg az apostolok közül mások is hirdették városaiban az Evangéliumot. Az első évezredben a pápák között nyolc görög volt. A nem itáliai születésű pápák között csak a franciák száma magasabb. A Római Birodalom kettészakadása után az ország egy évezreden át Bizánchoz tartozott, a helyi egyház megtartotta keleti rítusát, és az 1054-es nagy egyházszakadáskor megszakította kapcsolatát Rómával.

A latin szertartású egyházkormányzatot a Konstantinápolyi Latin Császárság idején (1204–1261) állították fel, de később ez megszűnt. Bizánc eleste után Görögország négy évszázados török uralom alá került. Csak a 19. század első felében nyerte el ismét függetlenségét, s bár a latin rítusú közösségek a görög szigetvilágban évszázadok óta folyamatosan jelen voltak, a katolikus hierarchia csak a 19. század második felében szerveződött újjá.

A kicsiny helyi katolikus egyház élete tehát küzdelmes, de élni akarása és a hívek áldozatkészsége átsegíti a gondokon. 

Nikolaosz Foszkolosz athéni katolikus érsek közvetlen, szókimondó ember. A görögországi püspöki konferencia elnökeként évtizedek óta keményen küzd, hogy a helyi katolikus egyháznak azonos jogai legyenek a lakosság 97 százalékát hívének tudó ortodox egyházzal. Szinte hihetetlen ugyanis, hogy 2004-ben az Európai Unióban létezik olyan ország, amely saját polgárainak egy részét a szó szoros értelmében idegenként kezeli.

A katolikusok állampolgári ügyekben a külügyminisztériumhoz, míg az ortodoxok a belügyminisztériumhoz tartoznak. Az ortodox papok állami alkalmazottak, állami fizetést kapnak, míg a katolikus papság és az egyház egy fillér állami pénzre, támogatásra sem számíthat. Athén műemlékei és nagyobb templomai az olimpiára készülve a várostól díszkivilágítást kaptak. Az egyik legforgalmasabb úton lévő szép katolikus székesegyháznak azonban – az illetékesek úgy gondolták – ez a fény nem jár. Hosszas kérvényezés meg külföldi diplomaták és turisták tiltakozása után sikerült csak e templom kivilágítását is elérni.

Az állami anyakönyvezetésnél egyedül itt Európában külön rubrikája van a vallási hovatartozásnak. A tisztviselő ide minden újszülött esetében automatikusan beírja, hogy ortodox. Ha a szülő ez ellen szót emel, mondván, hogy a gyerek katolikus vallású, a hivatalnok visszakérdez: „Önök tehát nem görögök?”

A katonai sorozásnál is bevett dolog, hogy a katolikusokat az ortodoxoktól elkülönítve kezelik, tulajdonképpen úgy, mintha politikailag megbízhatatlanok lennének.

A katolikus egyház közjogi helyzete is bizonytalan: nem jogi személy. S ha egy püspök valahol új templomot akar építeni, a hatóságok csak akkor adnak rá engedélyt, ha a területileg illetékes ortodox lelkész ehhez beleegyezését adja.

Az érsek szerint a Balkán más, ortodox többségű országában és Oroszországban is hasonló a katolikusok helyzete. Ökumenizmusról kifelé, a külföldi közvélemény számára általában más hangzik el: szép szavak, de befelé a mindennapi hideg elutasítás az osztályrészük…

*

A kínai arcú Arthur fiatal káplán Athén egyik katolikus plébániáján. Fülöp-szigeteken született, Rómában tanult, négy éve szentelték. Hazájába nincs paphiány, így a görög főváros érsekének kérésére Európában maradt. Itt azért is nagy szükség van rá, mert Görögországban legalább annyi a fülöp-szigeteki, mint a görög nemzetiségű katolikus. Az ortodox többségű ország kicsiny katolikus egyháza nagyjából negyedrészt görög, negyedrészt filippínó, negyedrészt lengyel és negyedrészt egyéb nemzetiségűekből áll.

Összesen 200-250 ezren vannak. Nem árt tehát, ha a papok több nyelven is beszélnek. Arthur ilyen pap. Szinkrontolmács szinten beszéli az olaszt és az angolt, és immár a görögöt is elsajátította. Három napon át egyedül látta el a fordító nehéz szerepét az európai püspöki konferenciák szóvivőinek júniusi athéni találkozóján. Kiválóan megállta a helyét. S a szünetekben még zongorázott is. Mikor egy Kálmán Imre operettrészlethez ért repertoárjában, szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy Rómában magyar kispap barátokra is szert tett, így több magyar népdalt is tud. „Süss fel, nap, fényes nap…” – énekelte, mintegy bizonyításképpen. S azt is tudja nyelvünkön, hogy „sós a leves”. Járt már Nyíregyházán, Hajdudorogon és a Balatonnál is.

*

A katolikusok hátrányos állami megkülönböztetése II. János Pál pápa 2001-es athéni látogatásának hatására a katolikus érsek szerint enyhült, de mint mondta, még nagy utat kell megtenni, hogy az „ünnepi alkalmak békecsókjai és ölelései” a hétköznapokban is valódi, őszinte ökumenikus kapcsolatokat jelenthessenek.

Pedig a kereszténység két ága között sokkal több az olyan elem, ami összeköt, mint ami szétválaszt. Ennek ellenére Görögországban a kölcsönös bizalom megteremtéséhez még hosszú utat kell megtenni.

Nikolaosz Foszkolosz katolikus érsek a jövőt illetően óvatos optimizmussal fogalmaz: „Bizonyosak vagyunk abban, hogy az egyház Ura a köztünk élő Szentlélek által rávezet minket a keresztények egysége felé vezető útra, a bennünk meglévő összes gyengeség ellenére. A görögországi katolikus egyháznak a világ legkülönbözőbb pontjairól hozzánk érkezett híveivel együtt az a hivatása, hogy a Kelet és Nyugat közötti híd szerepét töltse be” – mondta az érsek.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>