Szeptember 29. – A Szent Főangyalok ünnepe
Angyalaidban és főangyalaidban is téged áldunk, Krisztus
Szerző: Herdics György
Az angyalok a katolikus egyház tanítása szerint szellemi lények, akik akarattal és értelemmel bírnak. Tökéletességükben minden látható teremtményt felülmúlnak. Nincs testük, ugyanakkor személyes lények és halhatatlanok. A főangyal megjelölés az angyalok különleges „csoportjára” utal.
Mihályt a mennybéli hadak nagy vezérének és győztes harcosának nevezi a liturgia, Gábor mint legfelsőbb követ égi titkokat tár fel, Rafaelt pedig arra kéri, hogy tartson távol az emberektől minden testi bajt (vö. az Olvasmányos imaóra himnusza).
Míg Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalok csak 1921-ben kerültek be a Római kalendáriumba, addig Szent Mihályról elmondhatjuk, hogy már az ókeresztény korban megjelent a tisztelete. Az 5. század elején Itáliában sokhelyütt templomokat és kápolnákat szenteltek tiszteletére. Rómában a Via Salarián volt temploma. A legrégebbi ünnepe szeptember 30. vagy szeptember 29. volt
Szent Mihály arkangyal megjelenése
Egészen 1960-ig volt egy ünnep, mely a Szent Mihály arkangyal megjelenése nevet viselte, utalva a hagyományra, mely szerint Mihály főangyal 492-ben (496-ban) Dél-Itáliában, Nápoly határában megjelent. A történet szerint a pásztorok üldözőbe vettek egy bikát, mely egy hegyi barlangba menekült előlük; próbálták leteríteni, de a nyilak újból és újból lepattantak róla. Az esetet jelentették a város püspökének, aki háromnapos böjtöt és könyörgést rendelt el. Ezután a püspöknek megjelent Mihály arkangyal, s közölte vele, hogy a bika barlangja az ő szent helye.
Mihály arkangyal az ószövetségi választott nép védelmezőjeként tündököl a Szentírásban. Isten új választott népe, az egyház szintén oltalmazójául választotta.
Az angyalokról szóló szentmise „elmondja”, miért tiszteljük az angyalokat. A prefáció nagyszerűen kifejezi, hogy az angyalok tisztelete Isten dicsőségére szolgál: „Mi angyalaidban és főangyalaidban is téged áldunk; a te nagyságodnak hódolunk, amikor teremtményeidet, a hozzád hűséges angyalokat tiszteljük. Bár őket is nagy tisztelet illeti, te végtelenül nagyobb vagy náluk; így mindennél fölségesebbnek vallunk téged, Krisztus, a mi Urunk által…” – imádkozza a miséző pap.
A szüntelen szolgálat szellemében
Az angyalokat a képzőművészetben szárnyakkal szokták ábrázolni. A szárny a gyors szolgálatra utal. A szolgálat szellemét, tehát az angyalok „hivatását” idézi a Szent Főangyalok ünnepén elhangzó misekönyörgés is: „Istenünk, te csodálatos bölcsességgel elrendezed az angyalok és az emberek szolgálatát. Engedd, hogy angyalaid, akik a mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket…”
Mihály és Gábor arkangyal képe megjelenik a magyar szent koronán is. A történelmi Magyarország területén pedig sokhelyütt a község megjelölésében is szerepel Mihály arkangyal neve, például Szentmihályfa a Csallóközben vagy Nagymihály Zemplén megyében.
Az angyalok „a gyermekkortól fogva egészen a halál pillanatáig az emberi életet is körülveszik őrizetükkel és közbenjárásukkal. Minden hívő mellett áll egy angyal, mint támogatója és pásztora, hogy vezesse őt az életében. A keresztény élet már itt – a hitben – részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldogító társaságából” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 336).
Himnusz
Szent Mihályt küldd el, könyörögve kérünk,
békeangyalként a körünkbe, Krisztus;
látogasson meg, s valahányszor eljön,
hozza kegyelmed!
Gábor is jöjjön, az erős, hatalmas;
űzze el tőlünk a gonosz kísértőt,
templomunkat bő javaiddal áldja
látogatása!
Rafaelt is küldd, a nagy égi orvost,
mennyek angyalát, hogy a sok betegnek
gyógyulást hozzon, utas életünkben
jóra vezessen!
Krisztus, angyalnép örökös Királya,
add, hogy énekünk az övékkel együtt
áldja mindig azt, aki egy, de három,
és egyedül szent! Ámen.
