Cikkek listázása

A cursillo a résztvevők szemével

„A cursillóval való első közeli találkozásom azon a vasárnap estén történt, amikor a férjem hazajött az ő cursillós hétvégéjéről. Ő ugyanis már belépéskor ugyanazt a kiegyensúlyozott, »nem evilági« ábrázatot viselte, amely egy pillanat alatt megjelent annak az ismerősömnek az arcán is, akitől pár héttel korábban megkérdeztem, mi is az a cursillo, és hogyan lehet oda eljutni. Ismerősöm a nagy messzeségbe tekintve csak ennyit mondott: »Hát igen! A cursillo!«

Bátran merem mondani, hogy egy csapásra boldogabb és kiegyensúlyozottabb lettem azon a bizonyos héten, ugyanis amit a férjem magába szívott, az mind átragadt rám anélkül, hogy ő bármit elárult volna. Nagyon kíváncsi voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit mondhattak ott neki, és főleg kik, hogy mindaz, amit érzékeltetni próbálok vele hat éve, az most három nap alatt teljesen világossá vált számára.”

Réka 

Amikor öt évvel ezelőtt egy borongós decemberi hétvégén gyanútlanul elmentem a cursillóra, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy három nap alatt olyan hosszú távú változások indulnak meg bennem, amelyek alapvetően megváltoztatják az életemet. Nem nagyon hittem benne, hogy valaha olyan emberekkel találkozom, akikkel meg lehetne valósítani azt az irigylésre méltó ideális közösséget, amiről az Apostolok Cselekedeteiben olvastam. De amint megérkeztem Leányfalura, rögtön éreztem, hogy ez valami egészen más, mint amit valaha tapasztaltam. Olyan férfiak fogadtak ott, akik megöleltek, megosztották velem legmélyebb érzéseiket és értették, amit mondtam. Rádöbbentem, hogy milyen hatalmas a különbség a keresztény, krisztuskövető között, illetve aközött, aki csupán keresztény dolgokat tesz.

Az értem imádkozók támogatása akkora bizakodással töltött el, hogy teljesen átadtam magamat annak, ami utána következett: a hétvége csodáinak és az új életnek, amiben azóta részem van. Megértettem Istent az ő csodálatos valóságában, és azóta is hálát adok minden emberért, aki az ő szeretetét közvetíti számomra. Az elmúlt öt év – minden fájdalmával és örömével – bizonyítja, hogy amit átéltem, az nem múló lebegés, hanem valódi szárnyalás. Köszönöm neked, Uram, te meglepetések Istene!”

István 

Június 27-én tartott aranymiséjén örökké vidám Gyuri atyánk így mondott köszönetet a cursillóért:

„Áldott legyen az én gondviselő Istenem, aki a templomépítéstől kimerült lelkemhez elküldte Rafael angyalát Josef Cascales atya személyében, aki 1989-ben a bécsi cursillón nemcsak megmentett, hanem valósággal új rakétapályára állított. A cursillo papjai, hívei nyitották meg bennem az isteni jelenlét mély élményeit, azt, hogy megtapasztalhattam: Krisztus bennetek van, mi együtt vagyunk az egyház, Jézus jegyese, akit szent vére által tett szentté és szeplőtelenné. Szentlelkének átformáló erejét kaptam, azt a boldogságot, hogy Krisztus számít rám, és én is, mi is számíthatunk rá! Kellünk neki, hogy boldog keresztényekként éltessük egyházát. Körülbelül negyven cursillót tarthattam, s közel ezer emberen láthattam meg munkatársainkkal együtt a Szentlélek újjáteremtő erejét. Áldjad, lelkem, az Urat!”

„Közösségem meghívott egy cursillós hétvégére, ahová örömmel mentem el. A három nap alatt azután elindult a lavina. Az előadások, az asztaloknál folytatott beszélgetések a lelkemen már résnyire nyitott csatornát egyre tágították, és valóban lavinaszerűen áramlott be rajta a hit. Ahogyan társaim sorra nyíltak meg, rajtuk keresztül is szinte sütött a Szentlélek ereje. Túlcsordultunk a három nap alatt. A könnyekkel együtt kifolyt belőlem sok-sok régi bánat, sérelem, keserűség, és helyét valami egészen újszerű boldogság és erő töltötte be: nem vagyok egyedül! Velem van az Isten. Igen! Tudom, érzem, tapasztalom és hiszem. Életemben folyton a lelki békémet kerestem, mindeddig sikertelenül. Most megkaptam. Itt és ekkor történt az igazi megtérésem.

Amikor az egyik lelkigyakorlatra fiam autóval hozott Leányfalura, megkérdezte, hogy mi az oka, hogy én olyan szívesen jövök ide. Gondolkodás nélkül azt feleltem: mert itt szeretnek engem. És ez nagyon fontos számomra: hogy Isten szeretetét úgy tapasztalom meg, hogy azt emberek, közösségek sugározzák felém.”

Anna 

Boldog vagyok, mert végre kimondtam az igent Istennek, aki csaknem fél évszázadig ostromolta szívemet lángoló szerelmével. Legyen úgy, ahogy te akarod! Micsoda szenvedély, tűz, egekbe emelő, szédítő boldogság! Azután a csend, a szívdobogást visszhangzó, Isten közelségét érzékelő, termékeny csend, amiben újjászülettem.

Boldog vagyok, mert ez a szenvedélyes vágy és erő hajt az Istennel és az emberekkel való minél mélyebb, személyes és bensőséges kapcsolatba. De nemcsak boldog vagyok, hanem szenvedek is, mert annyi ember szemében látom a reménytelenség, a kétségbeesés vagy csak a beletörődés és közömbösség sötét fásultságát. Úgy szeretném ilyenkor beleölelni a másik emberbe az örömhírt, hogy Isten van, szeret, és azt akarja, hogy boldog légy, csak higgy és engedd, hogy szeressen és a kegyelme alakítson. Ne félj, nem vagy egyedül! Vár Isten megvalósuló álma, az igazi keresztény közösség, és a cursillo csodálatos módszere, a kiscsoport.

Ez az a hely, ahol megtapasztalhatod ajándék mivoltodat, ahol megélheted krisztus-szülővé válásunk misztikus csodáját a meztelenség, kölcsönösség és elkötelezettség termékeny légkörében. Itt fedezhetjük fel saját valóságunkat és az éltető Igazságot, azt a lángoló, izzó szerelmet, amely magával ragad az új, valódi, örömteli keresztény életbe.”

Attila 

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>