Cikkek listázása

Interjú Lauer Ferenccel és Iváncsits Tamással

Emlékezzünk!

Szerző: Horváth István Sándor

A Szombathelyi Egyházmegye 2007-ben Brenner János-emlékévet tartott. Az ünnepi rendezvénysorozat keretében mutatták be Szentgotthárdon a mártír káplánról szóló zenés drámát, A jó pásztor – In memoriam Benner János (1931–1957) című alkotást 2007 júniusában. A zeneszerző-szövegíró Iváncsits Tamás, a rendező Lauer Ferenc volt. A bólyi, mohácsi és pécsi szereplők közreműködésével megvalósult színdarab másfél év leforgása alatt 24 előadást ért meg, és a jövőben számos további előadás várható. Sokak örömére a zenés drámából film is készült, amely DVD-n jelent meg a közelmúltban. Interjúnkban a zeneszerzőt és a rendezőt kérdeztük közös alkotásukról.

– Mi volt az első reakció arra az ötletre, hogy a színpadi előadásból készüljön film is?

Lauer Ferenc: – Több gondolat ébredt föl bennem, mielőtt elkezdtünk e filmmel foglalkozni. Elsődlegesen az, hogy – mivel kevésbé értek hozzá – nem szeretném rendezni. Annak ellenére is ez volt az első gondolatom, hogy a színpadi előadás mindenütt nagy sikert aratott. A film elkészítésével sem értek professzionális módon a filmezéshez, de a forgatás előrehaladtával nagyon a szívügyemmé lett az, hogy elkészüljön egy újabb méltó alkotás Brenner Jánosról. Kezdeti óvatosságom nagyot fordult a forgatás hónapjai során.

Iváncsits Tamás: – Ha jól emlékszem, a film afféle családi ötlet volt. Talán Szilvi, a párom volt az, aki az eredeti helyszíneken való forgatás ötletét fölvetette. Én mindenesetre támogattam a gondolatot, és szerencsére a teljes szereplőgárda is pozitívan állt a dologhoz. A Szombathelyi Egyházmegye és a saját plébániánk részéről nagyon nagy segítséget kaptunk a forgatási helyszínek és kellékek rendelkezésünkre bocsátásával. Ennek köszönhető, hogy a film látványvilága, képanyaga gazdagabb, színesebb, izgalmasabb lett.

– Néhány évvel ezelőtt még kiejteni sem szabadott Brenner János nevét. Milyen érzések élnek most az emberekben?

Lauer Ferenc: – Meglepődtem az emberek pozitív hozzáállásán, hiszen sok mindenki tett tanúbizonyságot segítőkészségéről. Ez azért is nagyra értékelendő, mert Rábakethely környékén még ma is megtapasztalható az egykori megfélemlítések következménye, s számoltunk azzal is, hogy visszautasítással találkozunk. Éppen ezért öröm volt tapasztalni az emberek lelkesedését kezdve a helyszínek felkutatásában, a templomokban való forgatás engedélyezésében, majd az idegen emberek tulajdonában lévő házak, területek használata során. Aztán az emberek türelme is lenyűgözött, a statisztaszerepekben órák hosszat tűrve, odaadóan koncentráltak, s mindezen időt a szabadidejükből feláldozva. Hálás vagyok munkatársaimnak, akik a színészi feladatokat komolyan vették, és hálás vagyok azoknak, akik ezen felül egy-egy ötletükkel gazdagították és színesítették a jeleneteket.

– Milyen kapcsolatok alakultak a forgatás során

Lauer Ferenc: – A gyerekekkel, fiatalokkal remekül sikerült az együttműködés és ennek köszönhetően a felvételek is. Megtapasztalhattam, hogy a filmezés nagyon sok apró dologból összetevődő munkafolyamat. Áldott időket tudhatunk magunk mögött, minden látszólag apró segítségért hálásak vagyunk. A főszereplő-íróval, valamint Sághy Gábor operatőrrel kialakult kapcsolatunk alapját a türelem és az állhatatosság jellemezte. Jó hangulatban zajlottak a fölvételek. Sok nehézséget küzdöttünk le a szereplőkkel, alkotótársaimmal. Jó, hogy együtt tudtunk gondolkodni a közös cél érdekében.

– Mi a film célja?

Iváncsits Tamás: – Amikor a darab megírásához anyagot gyűjtöttem, felkerestem Brenner József püspöki helynök atyát Szombathelyen, aki azt javasolta, hogy bátyjának ciszterci novíciusi időszakával kezdjük a darabot. Úgy alakult, hogy a múltba visszatekintés a színdarabban – és a filmben is – valamivel később, János atya első szentmiséjével kezdődik, és mintegy két és fél évvel későbbi halálával, temetésével végződik. Munkatársaimmal minden erőnkkel, minden idegszálunkkal arra törekedtünk, hogy legjobb tudásunk szerint, hitelesen jelenítsük meg a fiatal pap tiszta és nemes papi életét. Nem kívántunk semmit hozzátenni ehhez. Ha a néző-hallgató lelkéig eljut János atya életszentségének üzenete, már elértük a célunkat. Ne felejtsünk, hanem emlékezzünk!

– Mi a film előtörténete? Mikor, hol, kikkel készült?

Iváncsits Tamás: – Már a kezdet kezdetén, az első színpadi előadások alkalmával sokan bíztattak minket, hogy vigyük filmre ezt a darabot. Az ötletet jónak tartottuk, hiszen a színjátszós csapat lehetőségei korlátozottak, a film viszont bárhova eljuthat. Belevágtunk… Lauer Ferenc, aki a színdarabot rendezte, a film forgatókönyvének megírására és rendezésére is vállalkozott. Új szereplőket nem kellett keresnünk, viszont statisztákra szükség volt. A stáb gyakorlatilag egyetlen személlyel bővült: Sághy Gábor operatőrrel, aki szintén nagyszerű munkát végzett.

A filmforgatás 2007 októberétől 2008 nyaráig tartott. Szinte minden hétvégén dolgoztunk a felvételeken, a vágás pedig általában hétköznapokon történt. A forgatási helyszínek egy része eredeti helyszín. Ilyen például a szombathelyi Brenner-ház, a szalézi templom altemplomában levő Brenner-sír, a püspöki palota, a szentgotthárd-zsidai Jó Pásztor-kápolna. Viszonylag sok jelenetet forgattunk Bólyban és a környékbeli településeken. Az ötvenes években működő rábakethelyi plébániát sajnos lebontották, így jellegében hozzá hasonló épületet kellett keresnünk. A mi bólyi plébániánk e célra alkalmasnak bizonyult, ráadásul a templomot és a hozzá kapcsolódó régi hittantermet is felhasználhattuk. A plébánia udvara a focijelenet helyszíne lett. Köszönettel tartozunk Pekker Mátyás atyának, amiért türelemmel viselte a számos, hosszadalmas forgatást. Bólyban rögzítettük még a keresztútjelenetet és az ávósok „Elég volt!” című dalát, valamint a darab drámai csúcspontját képező gyilkossági jelenetet.

A rendező, Lauer Ferenc és Makk Attila szíves segítségével olyan helyszínre akadtunk, amely kísértetiesen hasonlít a szentgotthárd-zsidai területhez, ahol Brenner János atyát meggyilkolták. Az ávós legények első dalát a Bóly melletti Nagybudmér italboltjában vettük fel, a „Meg kell halnia” című számot pedig egy lepusztult vasúti raktárépületnél, Mo­hácson. Az egyik legemlékezetesebb forgatás a kirándulás jelenetéhez kapcsolódik, amelyet a Bólyhoz közeli majsi erdőben rögzítettünk gyönyörű, verőfényes őszi időben.

A film utómunkálatai hónapokig tartottak. A teljesen összevágott, összeállított kép- és hanganyaghoz 3 nyelvű feliratot készítettünk. A DVD megtekintésekor eldönthető, hogy az angol, német vagy magyar nyelvű felirat megjelenjen-e. Angliából és Németországból is kaptunk már visszajelzést, hogy nagyon örülnek a feliratozásnak.

– Mi a film többletmondanivalója a színdarabhoz képest?

Lauer Ferenc: – A film más, mint a színház. Utóbbinak az az előnye, hogy élő, dinamikus műfaj, a néző szeme előtt, a füle hallatára, élőben történik minden. A film mellett pedig az szól, hogy látványos külső helyszínekre kalauzol minket. A kamera azt is megmutatja, amit színházi nézőtérről nem lehet látni. Az alkotók számára nagyszerű az az érzés, az a tudat, hogy a film DVD-n az ország, sőt a világ bármely pontjára eljuthat.

– Hogy alakul a film utóélete? Milyenek a visszajelzések?

Iváncsits Tamás: – Filmünkkel szorgalmasan járjuk az országot, nyilvános vetítéseket tartunk. Bárhova elmegyünk, ahol szívesen látnak bennünket. A vetítésekre rendszerint a rendező és a filmben közreműködő családtagjaim is elkísérnek. Öröm látni a film fogadtatását! A közönség eddig mindenütt nagy szeretettel fogadta az alkotást. A filmbemutatók közül hadd emeljem ki a január végén megtartott keszthelyi vetítést, amelyre a karmelita bazilika zsúfolásig megtelt kápolnájában került sor. A karmelita atyák arra buzdítottak minket, hogy vigyük tovább ezt a lángot, János atya példája által Krisztus szeretetének tüzét.

Nem szeretném, nem volna illő a visszajelzéseket publikálni. Feleségemmel nagy megbecsüléssel őrizzük az elismerő, lelkesítő, hálás üzeneteket. Egyik-másik visszajelzés ismert közéleti személyiségektől érkezik, van köztük megyés püspök, neves irodalmár, keresztény értékeket képviselő politikus. És persze ugyanilyen öröm, amikor egy egyszerű nyugdíjas néni tisztel meg a visszajelzésével.

A filmre az országhatárainkon túl is igény mutatkozik. Hamarosan Szlovákiába látogatunk egy nyilvános filmvetítésre.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>