A kaposfői templom tövében és a baglasi cigánytelepen
Kertészek a szeretet tanodájában
Szerző: Lőrincz Sándor
Somos László kaposfői esperes-plébános – akit a közelmúltban Somogy Polgáraiért-díjjal tüntetett ki a Somogy Megyei Közgyűlés – az életét tette fel arra, hogy segítse a cigányokat. Imával, gondolattal, szóval és cselekedettel. Ezért álmodta meg a tanodát, ahol élni és tanulni tanulnak a gyerekek, közben pedig – kiváló kertészeknek köszönhetően – kinyílnak, mint a tulipánok.
Isten kaposfői virágoskertjében „kertészkedik” Kiss Gyöngyi, akinek hamarosan „bekötik a fejét”. A kaposfüredi lány jogi asszisztensként most a hittudományi főiskolára jár. S hogy miként lett nevelő? Azt mondja, véletlenül, bár tisztában van vele, hogy a Gondviselés akarta így.
– Az egyik szombati szentségimádáskor imaszándékokat lehetett beledobni egy kosárkába. Azt kértem, hogy minden embert egyformán tudjak szeretni – mesélte. – Hétfőn telefonon kerestek, cigánygyerekekkel kellene foglalkoznom. Túl gyors és túl egyértelmű volt a meghallgatás. Huszonegy évesen, szinte gyerekként kerültem közéjük. Határozottabb, céltudatosabb lettem. Szinte velük együtt nőttem fel, amiért hálás vagyok. Igaz, a szeretethimnuszt folyamatosan gyakoroltatják velünk…
A háromgyerekes családapa, a zselickisfaludi Nagy Gábor állattenyésztő mérnökként – gyes után, merthogy ő volt gyesen – állást keresett az agráriumban. Nem talált. Ekkor szólt egy volt tanára, aki Somos atyát is tanította, hogy szükség van szociális koordinátorra. Így kóstolt bele a szociálpedagógiába.
– Előbb Kaposfőn dolgoztam, most pedig Baglasban vagyok – jegyezte meg a fiatalember, aki ugyancsak nevelő, de ha kell, sofőrködik, és ács- vagy kőművesmester mellett is megállná a helyét. – Az első három nap után bebizonyosodott: jól döntöttem. Hihetetlen pluszt ad ez a környezet, ez a közeg. Mondjam azt, hogy hiányzott az életemből? Még akkor is, amikor az egyik nyolcadikos srác nekem jött, és azzal fenyegetett meg, hogy fél téglával szétveri a fejemet…
Mint megtudtam, az egykori szájhős már a nagybajomi Kolping Szakiskolában tanul, s teljesen megváltozott, mintha egy vademberből állampolgárt neveltek volna, pedig egyik nevelő sem tartja vadembernek a cigánygyereket…
A negyedik gyermekével állapotos a hetesi Szabóné Kissvincze Mónika. Szociális munkásként végzett és a pécsi hitoktatóképzőn szerzett diplomát. Tőle tudom: amióta működnek a tanodák, nem volt osztályismétlés a suliban. Közöttük is van jobb képességű és gyenge, olyan is, aki szeret énekelni és táncolni, míg mások hallani sem akarnak a cigányfolklórról, ám soha nem viszonyítják egyik diákot a másikhoz.
„Csak” feltétel nélkül szeretik őket, s ez mindennél többet ér. Azon túl, hogy a tantárgyakra készülnek, megmutatják nekik, hogyan kell késsel-villával étkezni, elmagyarázzák, miért fontos a gyakori tisztálkodás, a gondozott külső, és azt is, hogy felelősséggel tartoznak a másikért, a különféle eszközöket, a játékokat pedig el kell pakolni…