10 éves az MKPK körlevele
Merjünk boldogabb családok lenni!
Szerző: Mácsai Kornélia
A körlevél első részében a magyarországi családok helyzetét tekinti át. Kiemeli a család intézményét veszélyeztető gazdasági és kulturális helyzetet, hiszen a kétkeresős családmodell gyakorivá válásával, a szülői szerepek átértékelődésével, az önző gondolkodás- és önérvényesítési módok elterjedésével nem csupán önmagukat károsították a családért felelős felnőttek, hanem gyermekeik számára is követhetetlen, fenntarthatatlan mintát adtak. Ezek azok a mai huszonévesek, akik nem tudnak felelősen dönteni a család és a munka mellett, nem merik meghozni az esetleges áldozatokat. Ezért nem „divat” ma az egy életre szóló elkötelezettség, hiszen a manipulált és mélyen berögződött gondolkodásmód szerint úgy tekintenek a másik félre, mint aki valamitől megfosztja őket. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint: a házasságkötések száma csökkenő tendenciát mutat, 1999-ben 45465 volt a kimondott igenek száma, 2008-ban már csak 40100. Azóta is érvényes a körlevél megállapítása: „átrendeződnek a sok évszázados (helyenként ezredéves) hagyományok, általánossá válik a fogyasztói szemlélet, a társadalom eltömegesedik, a média behatol a mindennapokba és a magánéletbe, sokak gondolatvilágát egyre inkább kitölti egyfajta virtuális valóság, újfajta függőségbe kergetve őket.”
A körlevél beszél az emberképről, amelyet annak természete szerint közösségbe – a társadalomba, illetve a családba ágyazva lehet a leginkább értelmezni. Ezen belül beszél a családról, mint „a társadalom összetett funkciójú, alapvető egységéről”, hiszen ez az a hely, amelyben „a kölcsönösség, a bizalom, a felelősségvállalás, a leleményes problémamegoldás” megvalósulhat, valamint a család biztosítja a társadalom számára az egészséges személyiséggel, értékekkel és tartással rendelkező személyeket.
A mindennapi tapasztalatokból is megállapítható, hogy a körlevél kiadása óta eltelt tíz évben jelentősen fokozódtak az akkori problémák: a népességcsökkenés, a korai halálozás, a válságban lévő családok mind észrevehetők ma is – talán még közvetlenebbül, mint eddig. A körlevél akkor, 1999-ben „Tennivalók a családért és a házasságért” címmel az utolsó fejezetben foglakozott a lehetséges segítséget, megoldást jelentő lépésekkel. Ebben az Egyház feladatai mellett a társadalom és az állam, illetve a jogrend tennivalóit is felsorolják. Olyan lehetőségekről is beszélnek, mint például a családpasztoráció és a fiatalok felkészítése a helyes önismeretre, párkapcsolatra és konfliktuskezelésre. Ugyanakkor tekintettel vannak a különleges és a válságos helyzetben élőkre is.
A megoldást mégsem várhatjuk a mai világban kívülről, belülről kell fakadnia. Abból a példaadásból, amelyet a szülők adnak gyermekeiknek, a szülők más szülőnek, illetve a katolikusok a nem katolikusoknak – bár természetesen itt is vannak kivételek mindkét oldalon. Ma nem lehet bezárkózni, nem szabad elrejteni az értékeket. Ha ezt tesszük, ugyanúgy hozzájárulunk a társadalom romlásához. Lehet, hogy a munkánk szélmalomharcnak tűnik, nagy ellenszéllel. De higgyünk Istenben, aki mustármagnak tett minket ebbe a világba, és akinek segítsége erősebb bármiféle ellenszélnél. Merjünk boldogabb családok lenni!