Hazánkban tartotta konferenciáját a Krisztusi Szolidaritás
Megteremteni a szeretet igazságát
Szerző: Bókay László
Fotó: CSI
Ezzel egy időben, 1975-ben fogalmazta meg híressé vált levelét Gleb Jakunyin orosz ortodox lelkész, amelyet az Egyházak Világtanácsának a kenyai Nairobiban tartott nagygyűléséhez címzett. Ebben azt kérte, hogy a CSI-t mint Isten hívására létrejött új szervezetet fogadják el.
A CSI világszerte küzd a vallásszabadságért, a hitük miatt üldözöttekért, a szenvedő gyerekekért és a katasztrófaáldozatokért. Figyelmeztetnek arra is, hogy milyen veszélyekkel jár Európa lappangó iszlamizálása. Jelenleg kilenc európai országban és az Egyesült Államokban van képviseletük. Óvatos becslések szerint legalább 200 millió keresztényt üldöznek a hite miatt a világon, elsősorban az ötvenhat muzulmán, valamint a kommunista országokban, Észak-Koreában, Kínában, Vietnamban és a különböző afrikai és dél-amerikai diktatúrákban. A CSI egyetemes jelleggel követeli a vallásszabadság tiszteletben tartását minden hite miatt üldözött számára. A CSI – a helyi egyházak és hívek támogatásával – sokat tett a kelet-európai kommunizmus megbuktatásáért is.
A Nemzetközi Krisztusi Szolidaritás azoknak a tagoknak, munkatársaknak és barátoknak a közössége a világ számos országában, akik magukénak vallják a Bibliát és az apostoli hitvallást mint hitünk kötelező alapját, és azonosságot vállalnak a szervezet feladataival. A Krisztusi Szolidaritás tagjainak meggyőződése, hogy a politikai konfliktusok alapvető oka az, hogy a döntéshozók nélkülözik a vallási és erkölcsi meggondolásokat. Keresztényként hivatásuknak érzik, hogy előmozdítsák a társadalom igazságos, szociális berendezkedését. Az 1990-es években például segélyeket szállítottak Moszkvába az árva és csonka családban élő, szegény gyermekeknek. Nagy mennyiségű ruhasegélyt vittek a romániai magyar menekülteket ellátó budapesti Reménység Szigetére is. A Jugoszlávia fölbomlásakor kitört háború idején gyógyszer-, élelmiszer- és ruhasegélyekkel támogatták a Magyarországra menekült keresztény szerbeket, horvátokat, magyar nemzetiségűeket és muzulmán bosnyákokat a pécsi, siklósi, mohácsi és szegedi befogadóközpontokban. Ugyanezt tették a vajdasági Moholon és a horvátországi Eszéken is, ahol a CSI a muzulmán bosnyák menekülteket is támogatta. Talán a közvélemény előtt kevésbé ismert, hogy a szerb-horvát háború idején a horvát hadseregben természetesen horvátországi magyar nemzetiségű férfiak is harcoltak. A hazájuk védelmében elesettek özvegyeinek vagy a harcokban megsebesülteknek segély járt. A horvát állam által folyósított segélyt azonban a magyar nemzetiségű hadirokkantak vagy a hősi halált szenvedettek özvegyei nem kapták meg. Azzal a fölkiáltással lökték ki őket a sorból: ti magyarok vagytok!