Könnyező Mária-kép Gyergyószentmiklóson
Mária csodás illata
Szerző: Ivancsó István
A „mi” kis templomunk éppen olyan, mint „itthon” bármelyik görög katolikus falusi templomunk. Elődje fatemplom volt, mely egy tűzvészben leégett, s csak a Mária-kép maradt benne épen, valamint az ikonosztázion keresztje. Mi ez, ha nem csoda? Bizonyára a könnyezés előkészülete. A kép az új templom oltárára került (szokatlanul, mert Mária-képet nem szoktak oda tenni), a kereszt pedig a csókolóállványon van, látszanak rajta a tűzvész nyomai.
Paul Dumitru ortodox paróchus szeretettel fogadott bennünket. Reverendát öltött, imádkozva vonultunk be a templomba. S megláthattuk a csodát! Előbb az ikonosztázion északi ajtajából, majd a család férfi tagjai be is léphettek a szentélybe, hogy közvetlen közelről is szemlélhessék az ikonon kétujjnyi szélességben bőségesen szivárgó nedvességet. Mária jobb szeméből folyik le a kép aljáig, a keretre. Mivel pap vagyok, megengedte az atya, hogy ezzel megmirováljam a családot. A nedvesség valójában nem könny, hanem műrószerű anyag; rendkívüli illatát egész nap éreztük még az autóban is. Feleségem úgy próbálta magyarázni a gyermekeknek, hogy Mária szépsége fedezhető fel ebben is. A legszebbnek, a legszentebbnek, Jézus édesanyjának ilyen könnyei lehetnek, ilyen csodás illatúak.
Valóban csodáról van szó. Megmagyarázhatatlan eseményről. Száraz deszka a kép anyaga, hátlapja gyalulatlan, nincs is lefestve. Teljesen száraz. Semmi manipulációnak nincs rajta nyoma. (A pap és papné lelkülete is olyan, hogy távol áll még a gyanú is tőlük, hogy bármit tettek volna vele.) A könnyezés a teljes jobb szemből függőleges sávban halad. Csak ott jelenik meg, a kép más részein sehol máshol, nem lehet páralecsapódás. A kép az oltáron áll, nem kaphat a másfél méterre lévő falból nedvességet. A nyári kánikulában is jelen van az esemény.
Miután hosszasan imádkozhattunk a „kegykép” előtt, az atya bevitt a paróchiára. A számítógépében megmutatta, hogy február 17-én egy könnycsepp indult el Mária szeméből, az három nap alatt jutott le oda, ahol Mária és Jézus keze találkozik, s hét napig ott ragyogott, mint egy igazgyöngy. Később két, majd három könnycsatorna lett, végül az egész szemből áradt a műrószerű könny. Vasárnap, szerdán és pénteken bőségesebben, mint máskor, de eddig még nem apadt el soha.
Másnap Paul Sárika tisztelendő asszony hosszasan elmagyarázta az eseményeket magyarul, miközben a képet is bemutatta. Nem valami csodálatos remekmű. De bájos kép, ritka ábrázolás. A „játszó Jézuska” látható rajta, akit édesanyja az ölébe kapott, hogy le tudják őket festeni. Még az egyik szandálkája is lóg a lábán – magyarázta a tisztelendő asszony. Elmondta, hogy Szent Liturgia közben kezdődött a könnyezés, amit félbe is szakítottak, hogy a pap a kántornak, majd a jelenlévőknek is megmutassa a csodás eseményt. Ekkor még kevesen voltak, a jegyzőkönyvet is csak a következő vasárnap vették fel. Aztán volt püspöki kivizsgálás. Jöttek más papok és főpapok vizsgálódni. De az ortodox egyházi hatóságok nem kívánnak nagy híresztelést. Ugyanis az ő álláspontjuk az, hogy valaki vagy elhiszi, hogy itt csodáról van szó, vagy úgysem hiszi, hiába végeznek akármilyen vegyi vagy más vizsgálatot. A papné szerint azért sír Mária, mert elhagyták a híveik ezt a kis ortodox templomot, s a csodaszép nagyba járnak. Valóban, ott van pár száz méterre, a betelepített románok blokkházai mellett, de az is igaz, hogy három nap alatt alig hallottunk román szót Gyergyószentmiklóson.
Furcsának tartottuk, hogy nem áll zarándokok sora a templom előtt. De elmagyarázta a tisztelendő asszony, hogy változó a helyzet. Voltak már ezrek is, sorban is álltak, de olykor csak néhányan jönnek. Érkeznek bel- és külföldről, volt már itt budapesti püspök is. De nem tudnak a könnyezésről elegen. Megengedte, hogy úgy búcsúzzunk el a gyergyószentmiklósi könnyező Máriától, hogy kis kendőcskén, csotkin, kereszten elhozzunk a könnyeiből. Azóta velünk van a csodás illatával…
