Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett
Jerikói rózsák kertje
Szerző: Katona Marianna
Fotó: Léphaft Pál
– Hallottad, hogy ez a názáreti nemrégiben tíz leprást meggyógyított?!
– Igen! De arról tudsz-e, hogy mit tett Naim városában? Most jött haza a komám, ő mesélte, hogy visszaadta egy halott fiú életét! A vakok látnak, a bénák járnak! Meglátogatta általa Isten a népünket!
Míg az izgatott tömeg egyre szorosabban vette körül Jézust és tanítványait, Jerikó másik végén egy köpcös, finom selymekbe burkolt ember dudorászva locsolgatta illatos virágoktól pompázó kertjét.
– Nemes gazdám! – kiáltott oda lihegve egy siheder fiúcska. – Ha még látni kívánod azt a különleges embert, akiről oly sokat beszélnek, most megteheted! Épp a városkapu felé tart!
– Mit nem mondasz! – rivallt rá nyersen az uraság. – Még hogy én menjek elébe, egy ilyen mezítlábasnak! Hisz azt mondják, még tisztességes saruja sincs! Szó sem lehet róla! Hoztál-e nekem illatos turbolya magokat?
– Csak ezt kaptam gazdám! – húzott elő a tarisznyájából egy összeszáradt fűcsomót a fiú. – A kereskedő, akitől vettem, azt mondta, hogy ez valami csodafű Egyiptom sivatagából. Csak egy csepp víz kell neki, és gyönyörűségesen kivirágzik.
– Még hogy ez kivirágzik! – csattant fel elvörösödve a kis ember. – Előbb leszek én annak a sarutlannak a talpnyalója, mint ahogyan ez a száraz gyom kivirágzik! – tette hozzá dühösen. – Kellett nekem egy ilyen haszontalan szolgát vennem! – dörmögött mérgesen, és elindult a zsinagóga felé. – Amíg elmegyek és behajtom a fazekastól az elmaradt adóját, ültesd el ezt a szerencsétlen gyomot! – kiáltott vissza a fiúnak.