Magyarországi hangversenykörút Szent Erzsébet évében
Hogy magyarul lehessen élni…
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
Keresztesné Várhelyi Ilonával, a KÉSZ debreceni csoportjának alapító elnökével a gondolat születésének 15. évfordulóján, a hangverseny után beszélgettünk.
– Különleges élmény lehetett akkor – de még ma is – egy gyimesi csángó keresztaljához csatlakozva búcsúba menni…
– Részesei lehettünk felszabadult örömüknek, ahogy elővették a búcsús keresztet, magasba emelték lobogóikat. Akkori házigazdánk a csűr végéből előhúzott nekünk is egy hosszabb rudat, abból lett a mi kis rozoga keresztünk. Azóta is ezt visszük magunkkal. A hosszú gyalogút alatt lassacskán eltanuljuk búcsús énekeiket, szokásaikat. Már az első évben megszerettük őket, és egyre szorosabb ez a kötelék.
– Ez a szeretet, a közös zarándoklat bölcsőként szolgálhatott a „gondolat” születéséhez…
– 1992 pünkösdjén már 8 busszal mentünk Debrecenből Gyimesfelsőlokra. Esős pünkösdéjszaka volt Csíksomlyón, így nem a hegyen, a Salvator-kápolna tövében vártuk a napfelkeltével érkező Lelket, hanem a csíkszeredai régi templomban virrasztva éltük meg a Szentlélek jelenlétét. Hazafelé, amikor órákig várakoztunk a határnál, kiderült, hogy ugyanarról beszélgettek Fodor atyáék a Svetits Intézet buszában, mint mi a KÉSZ buszában: A Tábor-hegyi tanítványokhoz hasonlóan mondtuk: Uram, jó nekünk itt lenni! Építsünk… nem három sátrat, hanem egy zarándokházat… A buszunkban ült építész, jogász, itthon már csak formába kellett önteni az alapítványt és az építési tervet…
Sziklára Épített Háznak neveztük el az alapítványt, majd az épületet is. Nemcsak a táj ihlette a nevet, hanem az ott tapasztalt sziklaszilárd hit. A szikla: Krisztus. Csak az maradandó, ami őrá épül. Az alapítvánnyal a magyarság felépülését is szolgálni akartuk. Hiszen aki áldozatot hoz valamiért, az már bele is épül. A rendszerváltásra, a közelgő ezredfordulóra gondoltunk, és a zarándokházakat építő Szent Istvánra, Szent Lászlóra. Ők úgy szilárdították meg a magyar államot, hogy megteremtették a vallási élet feltételeit, beleértve a zarándokházakat is Jeruzsálemtől Rómáig. Úgy gondoltuk, az ezeréves határ közelében fekvő, akkor még alig ismert Gyimesfelsőlok zarándokháza pezsdítő kapcsolatokat hozhat a falunak és a hitében megrendült magyarságnak egyaránt. Akkor még meg sem fordult a fejünkben, hogy iskola lesz belőle. A Szentlélek azonban így akarta.
– Úgy látszik, a Szentlélek ereje legyőzte a nehézségeket is.
– Viszonylag állandó, nyugalmas politikai helyzetben sem egyszerű egy másik országban építkezni, különösen ott nem, ahol nem cél a magyarságmentés… Romániában akkor óriási mértékű volt az infláció. De 1993 pünkösdjén az alapkőletételnél 72 kiscserkészt is avattak, ők jelentették számunkra az élő alapkövet. Reméltük, hogy ez a „szubjektív tőke” nem fog inflálódni. Haranghy Sándor építész olyan épületet tervezett, amely a négy égtáj felőli bejárataival a nyitottságot szimbolizálta. Még csak az alapozásnál tartottunk, amikor 1994-ben jött egy váratlan lehetőség: a Katolikus Egyház iskolát hozhatott létre. Berszán Lajos atya belevágott: harminc gyermekkel, egyetlen osztállyal egy középiskolát alapított.