Tető alá került Kékesd majdani temploma
Építő kezek, kitárult szívek
Szerző: Fazekas Orsolya
Fotó: Fazekas Orsolya
A 208 lakost számláló falucska lakói 1999-ben határozták el – Szent Mihály arkangyal pártfogását kérve –, hogy templomot építenek. Ez a harmadik próbálkozás, melynek már eredményei is vannak. Az építési munkálatokat a Kékesdi Szent Mihály Kolping Család fogja össze és vezeti. Megfeszített erővel, áldozatokkal szervezik a jótékony célú esteket, pályázatokat írnak és két kezükkel rakják a téglát, hordják a betont…
Nem tudom, milyen a hívők és nem hívők aránya, de a jelen helyzet szerint mintha mind a 208 ember számára fontos lenne a templom. Valahányszor kimentem ugyanis a faluba, valaki mindig dolgozott a falak között.
Jó látni, hogy micsoda ereje van ennek a piciny közösségnek. Az építkezés fő „mozgatórugója”, aki egyben lelki atyjuk jobb keze, fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy anyagi forrást szerezzen a további lépésekhez. Első pillanatban azt gondolná az ember, hogy ez azért fontos, mert ha elkészül a templom, nem kell a szomszéd faluba járni szentmisére. A valóság ennél sokkal összetettebb. Azért fontos ez az épület, mert a templom közösségi hely, ahol az Egyház tagjai együtt imádkozhatnak, szertartásokon vehetnek részt és kitárult szívükbe befogadhatják az Úr Jézust. Egészen mást jelent, ha egy községnek saját temploma van. Ezt az érzést még jobban gazdagítja, ha úgy ülhet be valaki a padokba, hogy tudja, ő maga is hozzájárult Isten házának építéséhez. Kékesden így lesz, mert ha lassan is, de egyszer elkészül a templom, és azoknak az embereknek lesz a büszkesége, akik két kezükkel, adományaikkal a kezdetektől segítették megépítését.
Nagy örömet jelentett a lakosoknak és Antal Géza apátplébánosnak is, hogy dr. Sólyom László köztársasági elnök 2005 decemberében elvállalta a templom építésének fővédnökségét, hatalmas erkölcsi támogatást nyújtva ezzel a munkához.