„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned”
Karácsonyváró Karácsonyékkal
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Kovács Tibor
Leesett az első hó. Az öt éves Andrist és két évvel fiatalabb öccsét, Áront szinte reménytelen becsalogatni a szennai tornácos ház udvarából. Büszkék arra, hogy sikerült egy hóembert építeniük, de sajnálnák, ha reggelre elolvadna alkalmi játszótársuk. Édesanyjuk szavára mégiscsak elindulnak az ajtó felé. Amikor beérnek s bent letelepednek, a nagyobb gyerkőc puzzle játékot kér, a kisebbik mandarin után sóvárog.
Cserépkályhában pattogó tűz mellett telepszik ránk az este. A feleséggel, Karácsony Tamásné Bajzik Évával beszélgetünk. Párja próbál a színházban, későn várható csak haza. Az otthoni feladatok jelentős része így Évára hárul, de ez sohasem zavarta.
– Mióta családom van, rájöttem, hogy az igazi szeretet az áldozatból születő szeretet – mondja. – Ennél pedig nem kell nagyobb boldogság.
Miért éppen Szennára, a néphagyományairól, népi építészetéről híres, Kaposvár közeli falura esett a választásuk? Mindketten sokat kerekeztek a szelíd zselici dombok között, így egymástól függetlenül megkedvelték a vidéket, ám az is sokat nyomott a latba, hogy a feleség régóta foglalkozik népzenével. Nemcsak tanítja, hanem műveli is. Kiváló brácsás. Muzsikált a Zengő Együttesben és a Somogy Zenekarban is. Megismerkedésük is a zenének köszönhető.
– Bezerédi Zoltán rendezte a Sárga csikó című népszínművet, és megkérte zenekarunkat, hogy írjuk át a betéteket élő népzenére. A darabban is játszott egy zenekar, amelyben Tamás tárogatózott. Így indult a szerelmünk…
Éva azt vallja: a népzene, a néphagyományok olyan állandó értékeket közvetítenek, amelyeket a mai életünkbe is átmenthetünk. Ilyen a jóság, a bizalom, a szeretet, a szerelem, a hit, a hűség, a humor, a megbocsátás.
– Korábban én még jártam olyan helyeken Erdélyben, ahol élik a hagyományt, fontos a közösség, hiszen a hit közösségben virágzik, ezért nagy a megtartó ereje. Szennába kerülve ugyanezzel próbálkoztunk mi is. Szerencsére jó a kapcsolatunk az őslakosokkal éppúgy, mint a „gyüttmentekkel”, amilyenek mi is vagyunk.
Éva a Zselic Művészeti iskolában népzenét tanít, szolfézst és furulyát, s azt tapasztalja, nagyon fogékonyak a növendékei. A helyi értelmiségiekkel hozták létre a Lázi Dombi Kulturális Egyesületet, amelynek tagjai most egy adventi hangversenyt szerveznek a kaposszerdahelyi református templomban. Éva a szennai asszonykórus vezetője. Örömmel vállalkozott e feladatra, hiszen népdalokban rendkívül gazdag e vidék. Gyűjtött itt Vikár és Kodály, de Lajtha László és Olsvai Imre is. Karácsony előtt a művészeti iskolások és a nyugdíjas egyesület tagjai most is egy közös műsorral ajándékozzák meg a szennaiakat.
Amikor arról faggattam a ház asszonyát, a Biblia mellett milyen vezérfonal mentén tervezi-éli mindennapjait, Weöres Sándorral válaszolt: „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned.”
Besétálunk a gyerkőcök szobájába. András ágya felett csíksomlyói Madonna-kép. Ehhez is jár egy történet: