Cikkek listázása

Kérdéseinkre válaszol: Kerényi Lajos piarista szerzetes

Az Úr válaszolt

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Kereszténységüket a közéletben is nyíltan vállaló, hitvalló embereket bemutató sorozatunkban szeretnénk megmutatni néhány egyházi-közéleti ember személyiségének kevésbé ismert vonásait. Ezúttal az idén Parma fidei – Hit pajzsa – díjjal kitüntetett Kerényi Lajos piarista szerzetesnek tettük fel kérdéseinket.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Elsősorban a rend, amikor harmóniát látok magam körül. Kedvelem a természetet, például nagyon szeretek kaszálni (rendet vágni), de takarítani is, és utána huszonötször megnézni az eredményt, mert olyan nagy öröm, hogy abban én is benne vagyok, mert az egy alkotás. A lelkem világában is szeretem, ha rend van: hamar rendet teszek, ha a lelkiismeretem panaszkodik, üzen.

Szeretném a világot beállítani egy olyan rendbe, amelyben a természetfelettit is célba veszi, ahova minden beletorkollik. Úgy érzem, ez a hivatásom, a világot átalakítani. Ez a rend boldogít, távlatot nyit, választ ad a lét nagy kérdéseire, arra, hogy miért élek, miért a szenvedés, miért halok meg, miért vagyok súlyos beteg, van-e Isten, hogyan lehet „megváltódni”, és mi az a túlvilág – a lét nagy kérdései, amelyeket meg kell válaszolni. Napjainkra a világ belekényszerítette magát az immanens világszemléletek ketrecébe (materializmus, naturalizmus, egyoldalú racionalizmus), és ettől szenved. Nekem az a gyönyörű küldetésem, hogy meg tudom válaszolni a teljes létet, reményteljesen, a krisztusi koncepció alapján, és meg tudom válaszolni a teljes embert a lelke legmélyéig.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– Az igazán irgalmas „szamaritánus” nem csak a testi bajokat látja meg. Olyan sok a lelki beteg ember, a szomorú, a depressziós, a pánikbeteg, a félelmi komplexusokban szenvedő – olykor nincs szükségük másra, mint egy mosolyra, vagy csak meg kell hallgatni őket. Beteg a világ, ahogy Ady mondja, nagy beteg, új messiások kellenek. Hát ilyeneknek kell lennünk nekünk is. És vannak is ilyen emberek, a diákjaim közt is sokan, új messiások.

– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?

– Ritkán emlegetik a nagylelkűség (magna animitas) erényét, ami egy magatartásforma, ami azt jelenti, hogy nagyvonalúan tudok tekinteni gyötrődő, megtévedt embertársaimra, és akkor nem leszek olyan gőgös, hogy semmibe vegyem őket. Nagy kísértés a mai liberális, „szabad versenyes”, rohanó világban, hogy amikor valaki azt mondja, én nem tudok olyan gyorsan haladni – mert nincsenek meg hozzá a szellemi, testi adottságaim –, az legyen a válasz: az a te bajod, engem nem érdekel. Ez a mentalitás, a nagylelkűség hiánya az oka sok-sok szenvedésnek.

Szükség van ugyanakkor a tisztaság erényére is. A Sátán négy tulajdonságáról tudunk a kinyilatkoztatásból: gonosz, gyilkos, hazug, tisztátalan. Utóbbi tulajdonságából ered, hogy az életadás szent ösztönét meglovagolva támadja meg a gyenge jellemű embert. Hazánkban ennek az eredménye: aranyérmesek vagyunk az abortusz terén világviszonylatban is. Tehát hol van a tisztaság erénye? A Tiszta Szívek Mozgalmát (Lengyelországból jött át hazánkba) az iskolánkban is elindítottuk, sorra jelentkeznek fiúk, lányok. Jó lenne, ha országosan is elterjedne!

– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?

– Azt, hogy nem tudok leállni, nem keseredek el, annak ellenére, hogy üldöztek rengeteget, de mindig kaptam erőt, új lendületet, s ez biztos, hogy kegyelem.

Nagyszerű útmutatást adott nekem Endrey Mihály püspök is, amikor az ifjúsági munka, a betegekkel való foglalkozás miatt már sokadszor jelentettek fel az Állami Egyházügyi Hivatalnál. Kérdésemre azt válaszolta: „Atya, csak a lőtt területekről visszavonulni, de csak amíg lövik!”

– Mit tart a legnagyobb hibájának?

– Több is van. Nem vagyok jó szervező. A másik, hogy kisebbrendűségi komplexusom van. Ezt valószínűleg örököltem, anyukámban volt ilyen komplexus: félt a rossz emberektől. Én is mindig tartok valamitől, és amikor végre kitisztulnak a dolgok, akkor ösztönösen „keresek” valamit magamnak, amitől félnem kell. Azért ezt ma már tudom „kezelni”.

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

– Az, amikor a lelkiismeretem rendben van. Azután nagy kincs számomra a természetfeletti belépése az életembe. Kilenc éves koromban istenélményem volt, álmomban megjelent Jézus, és szemembe nézett: te fogsz nekem ministrálni. A torkomban dobogott a szívem, akkora élmény volt számomra, majdnem sírtam: ez volt a hivatásom elindítója.

– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?

– Semmit nem tennék másként.

– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?

– Krisztust magát, mert az ő koncepciója szerint tudok eligazodni és eligazítani másokat a világban, az életben. Krisztus az egész létet átfogja.

– Milyen emlékeket őriz a bérmálkozásáról?

– Sajnos semmit, és ez borzasztó dolog. A szomszédból járt ki a pap, nem kaptam megfelelő előkészítést a 30-as évek hatalmi egyházában, amely nem szolgálni jött. Napjainkban is itt van a kísértés, a lélek nélküli, lendület nélküli szolgálat. A rossz tapasztalatok arra hangoltak, hogy én éppen ellenkező módon bánjak az emberekkel. Minden papnak szóló üzenet, hogy a lelket ki ne öljétek, meg ne szomorítsátok.

– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?

– A János 5. vége, és Jézus búcsúbeszéde, valamint a Sátán elleni küzdelem imái. XIII. Leó pápa látomásában látta a Sátánt, aki kikérte magának száz évre az Egyházat, hogy tönkretegye – és megkapta. Ezt most még nem értem, hogy miért, mert bizony kemény vizsgának vagyunk alávetve. A pápa akkor megírta a Szent Mihály arkangyalhoz szóló, gonosz lélek elleni imát, és elrendelte, hogy imádkozzák. De azt is látta XIII. Leó, hogy a Vatikán felett is gyűlnek a sátánok, és amikor a liberális, ateista világfolyamat a csúcspontjára ért, az 1962-ben összehívott zsinattól kezdve már nem kellett mondani az imát, amit Leó elrendelt.

Mi ma is, ahogy harminc év óta minden alkalommal, elimádkozzuk a mise végén –, és meg is van az eredménye. Mindig a Sátán járja meg, és csak addig mehet el, ameddig engedélyt kap. Nem kell félni tőle: az ima, a böjt legyőzi őt.

– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?

– Kempis Tamás Krisztus követése volt az, amit bátyámmal együtt felütöttünk, mielőtt elindultunk katonának és elbúcsúztunk otthonról: Légy óvatos – ezt olvastuk benne. Hát ezt be is tartottuk. Betettük a könyvet a csomagunkba, valamint a Sík-Schütz-féle imakönyvet is. Ezek a könyvek a harctéren és a fogságban is végig velem voltak. Ezeket vinném.

– Ki a kedvenc női és férfi szentje?

– Szent Margit, akinek életáldozata mélyen meghatott, és természetesen nagy hatással van rám védőszentem, IX. Lajos francia király, aki, amikor elmentek hozzá egy alkalommal beszámolni arról, hogy az egyik templomban úrfelmutatáskor látni lehet Jézust, kijelentette, nem utazik el megnézni a jelenséget, mondván: ha ott lennék, talán be is csuknám a szememet, nehogy a hitért járó érdemet elveszítsem.

Gyengém Ráfael (a Tóbiás könyvéből ismert gyógyító angyal), aki rendívül sokat segít nekem, nagyon jóban vagyunk, és még nem csalódtam benne, csak a bizalmamat várja el.

Ha az ember bízik Istenben, akkor ki kell várni az ő ígéretének beteljesülését.

– Ki a kedvenc regényalakja?

– Sok van, de kedvencem Julianus barát Kodolányinál, valamint Columbo hadnagy: ő úgy tesz, ahogy én is a betegeimmel, nem térítem őket, csupán beszélgetek velük erről-arról, és mellesleg felajánlom nekik a lehetőséget – és a végén megáldoznak, kérik a betegek kenetét. Ahogyan Columbo hadnagy is csak beszélget erről-arról, de mielőtt elindulna, az ajtóból visszafordulva kérdez valami fontosat: jó emberkezelés.

– Kik az Ön által leginkább kedvelt történelmi személyiségek?

– Az építő személyiségeket szeretem, Szent Istvánt, Széchenyit. Nem sok van a történelemben, a többséget a törtetés jellemzi…

Az ember akkor igazán ember, ha a múltja és a jövője is a végtelenbe nyúlik, olyan értelemben, hogy valahol megfogantunk, mint egy koncepció a Végtelen ölén, téren és időn túl, és a végtelen felé is haladunk. Csak az a kérdés: tudok-e majd létezni a szeretet, a szép, a jó, az igaz értékkörében, vagy süket és vak maradok iránta?

– Kedvenc zeneszerzője, muzsikusa?

– Nem kaptam meg a Jóistentől a jó hallás ajándékát, de azért szeretem a zenét, Beethovent és Verdit a leginkább. Ugyanakkor Sillye Jenőék dalait, a gitáros muzsikákat is kedvelem – nem mint zenei értéket. Megkérdeztük annak idején Bárdos Lajost és Werner Alajos atyát erről, és ők azt mondták, hogy ennél a gitáros zenénél nem zenei nagyságról van szó, de ha vonzza a fiatalokat Krisztus felé, akkor van helye a templomban – és ezreket vonz ma is.

– Kedveli a sportot?

– Kedvelem és űzöm is, például horgászok. Korcsolyázom is, valamint, ha tehetem, szombatonként lejárok a barátaimmal a volt Honvéd pályára focizni. Szüleim fiatal koruk óta fradisták voltak, így mondhatom, hogy én már születésem előtt fradista voltam, úgyhogy nagyon fáj a Ferencvárosi Torna Club sorsa. Azután kedvencem a Real Madrid, egy ideig nagyon kedveltem Ronaldót – most visszaesőben van.

– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?

– Huszonöt éven keresztül Bodrogkeresztúrról szereztem be a bort, van egy kis pincém is. Nem vagyok borivó, de ha alkalmanként előhozok egy kis kóstolót, akkor az biztosan minőségi. Az ételek közül nem tudnék mondani kiemelkedő kedvencet.

– Melyik virágot szereti a legjobban?

– Édesanyám nagyon szerette a fréziát, nekem is kedvencem. És odahaza, Almásfüzitőn az estike: egész nyáron nyílik és mindig hoz új virágot, gyönyörű sárgán ragyog éjjelente. Elnézem, ahogy szirmot bont – ez maga Isten mosolya.

– Mivel tölti szabadidejét?

– Mindig nagy autókedvelő voltam, motoroztam is sokáig. De bizony szabadidőmben fel-felkeresem a betegeket is, beszélgetek velük, mert olyan nagy boldogság ez nekem, nem gyötrő kötelesség, ahogy a tanítás sem. Nagymaros, Egerszalók, a fiatalok – boldoggá teszik az életemet…

– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?

– Változó. Az általam kedvelt autók színéből tudnám kikövetkeztetni. Ez ugyanis jellemző az ember belső alkatára is. Eleinte a piros nagyon tetszett, azután volt idő, hogy a világos szürke, most a sötét, mélykék színt kedvelem.

– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?

– Kaptam, és használom is. Átalakítani az ember belső gondolkodását, hogy kilépjen kicsinyes gondolkodásából, olyan jeleket felmutatni, amelyek segítségével szívesen és spontán kiléphetünk önmagukból.

Annyi csoda van az ember életében, könyveket lehetne írni ezekből: átalakulás, megtérés, nyitás az értékek felé. És a rejtett csodák: nagyszombat titka, ahogy Krisztus „száll alá poklokra”, ami azt jelenti, hogy az ember legmélyebb, legromlottabb lelkivilágába is odalép az Úr.

Ezt látom például a haldoklóknál… a legutóbb is a kilencvenes éveiben járó Olti Vilmos, a vérbíró, aki két-három hónappal ezelőtt tért meg, ő, aki ötven évvel ezelőtt engem ítélt el nagy hetykén, a rendemmel, az Egyházammal, Mindszentyvel együtt – és most őt az Úristen elém hozta: rám borult, és zokogott, és nem tudtam azt mondani neki: „te ítéltél el”, hanem feloldoztam, és ott a vállamon megkapta az irgalmat. Ilyenek a csodák.

– Melyik országot és várost tartja a legszebbnek?

– Magyarországot, mert annyi szépség és finomság van benne, a Szűzanya országa. Városként Róma nagyon tetszett, a sok zsivajtól eltekintve.

– Hol érzi igazán otthon magát?

– A természetben, folyók, vizek mellett – és az emberek, betegek, idősek, fiatalok között.

– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?

– Volt alkalmam ezt átgondolni. Másfél évvel ezelőtt halálos betegen feküdtem, és beszélgettem az Úrral. Elkezdtem mondani neki: Te azt mondtad, hogy helyet készítesz nekünk, és azután eljössz értünk, hogy magaddal vegyél oda, ahol Te vagy – ekkor benső béke és nyugalom töltött el –, és vártam, figyeltem: akkor hangokat halottam: még nem, várnod kell, tarts ki! Az Úr válaszolt.

Tehát, ha csak tíz percem maradna is az életemből, mi mást tehetnék, az Úrral beszélgetnék – a jövőbe kell nézni, nem pedig hátra…

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>