Brenner János-emlékév a Szombathelyi Egyházmegyében
Tiszta lelkű vértanú
Szerző: Körössy László
„Meg akarjuk gyorsítani Brenner János boldoggá avatása egyházmegyei szakaszának ügyét, hogy az elkészített dokumentumokat 2007 decemberében felterjeszthessük Rómába” – írja Veres András az emlékévet meghirdető körlevelében.
Az egyházmegye-szerte sorra kerülő sokrétű emlékezéssel egyúttal azt is szeretnék elérni Szombathelyen, hogy jobban megismerjék a hívek Brenner János életét, aki a papi hivatás és az Oltáriszentség vértanúja, valamint a ministránsok pártfogója. A vértanú tiszteletét többek közt azzal is előmozdítják az egyházmegyében, hogy az emlékévben zarándoklatokat szerveznek Rábakethelyre, a gyilkosság helyén épült emlékkápolnához, valamint Brenner János sírjához, a szombathelyi (szalézi) Szent Kvirin-templom kriptájába.
Már az emlékév jegyében zajlott Szombathelyen az október végi hivatásébresztő lelkinap is, amelynek fő témája volt: Brenner János mint a papi hivatás vértanúja. Veres András püspök ezzel kapcsolatban a Famíliának elmondta: Brenner Jánost hivatása teljesítése közben érte a brutális támadás, ami azután az életét is kioltotta, ez minden életállapotban és minden hivatásban élő számára példa lehet, papjaink számára pedig különösképpen példa arra, hogy bármilyen helyzetbe is kerülnek, akár életünk feláldozása árán is el kell végeznünk lelkipásztori szolgálatunkat.
Az istenszeretôknek minden a javukra válik!
Brenner János (1931–1957) Szombathelyen született 1931. december 27-én a család második fiúgyermekeként, később a fiúk (a harmadik, a legkisebb is) a papi hivatást választották. Brenner János iskoláit az egyházmegye Püspöki Elemi Iskolájában kezdete. 1941 őszén a család Pécsre költözött. Itt a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól a Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja. Az iskolák államosítása után Zircre ment azzal a szándékkal, hogy belép a szerzetbe. Mint ciszterci oblátus érettségizett. A szerzetesek szétszóratása után titokban novícius, és egyszerű fogadalmat tesz. Az Anasztáz nevet kapja. Egy évig a budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatója.
Másodéven a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékeként az ottani szemináriumban folytatja teológiai tanulmányait. Miután a szemináriumokat 1952-ben feloszlatják, tanulmányait a Győri Szemináriumban fejezi be.
1955. június 19-én megyés püspöke pappá szenteli és az újmisés papot Rábakethelyre küldi káplánnak, Kozma Ferenc plébános mellé. Máig sem tisztázott körülmények között 1957. december 15-én éjjel sürgős betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából. A templomban nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével, aki kihívta a plébániáról, a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással, harminckét késszúrással megölték.
A tiszta lelkű, buzgó lelkipásztor vértanúhaláláról hosszú évtizedekig nem volt szabad beszélni, képeit levetették a Győri Szeminárium faláról.
A szombathelyi szalézi templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Sírján újmisés jelmondata olvasható: Az istenszeretőknek minden a javukra válik!
