Felvidék
Az ötágú síp egyként szól
Szerző: Herdics György
Katolikus hetilapunkban, a Reményben folyamatosan jelennek meg tudósítások mind az anyaországi, mind a határon túli rendezvényekről. A Glória Kiadó egy imafüzet kiadását tervezi az imaév kapcsán.
Imadélutánjainkon, ahol magyar papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, szintén kidomborodik az imaév szándéka: már az első idei imadélutánon, Ipolyságon, még a nemzeti imaév „hivatalos” megnyitása előtt elimádkoztuk az imaévi felajánló imát. A Remény által szervezett galántai kiállítás Simon Veronika festő műveiből szintén ennek jegyében történt.
A Pázmáneum Polgári Társulás is az imaévhez kapcsolódóan hirdeti meg programjait. Legutóbb a nagykéri imatalálkozót, illetve a Prohászka Ottokár emléknapot.
A Remény szerkesztősége szokásos tavaszi zarándoklatát május 8-án Kecskemétre tervezi, ahol Bábel Balázs érsek úr és Orosch János püspök úr közösen mutat majd be szentmisét – a testvéri összetartozás jegyében. Szeptember 1-jén pedig ugyancsak a két főpásztor mutat be Nádszegen szentmisét, illetve tart előadást a nemzeti imaév kapcsán.
Május 10-én Pozsony lesz a színhelye a nemzeti imaév gondolatának. Június 1-jén a Remény szervezésében Ipolyságon Prohászka emléknapra kerül sor. Augusztus 13-án a bényi zarándokhely nagybúcsúját szintén az imaév jegyében ünnepeljük majd (előadás, közös ima, ünnepi szentmise). Ezeken a programokon kívül számtalan más rendezvényre is sor kerül. A kassai főegyházmegyébe Erdő Péter bíboros úr látogat el március 20-án.
Öröm az is, hogy a felvidéki magyarok internetes napilapja ebben az imaévben lát napvilágot (február 22.). A hírportál rendszeresen közli majd az imaévi eseményeket is, gondolatokat az imaévről.
Szeretnénk a legteljesebb módon bekapcsolódni az imaévbe. Tudjuk, a megújulás szükséges, s hisszük, hogy eredményes lesz, ha mindenki a maga lehetőségeihez mérten, legjobb tudása szerint, lelkesedéssel bekapcsolódik a programokba.
Erre a megújulásra nagy szükség van itt, a Felvidéken is, hiszen oly sok minden még megoldásra vár: vannak fájdalmaink, merész terveink is. És él bennünk a remény. Az a remény, mely minden keresztény embert összeköt… Remény abban, hogy közös erőfeszítéssel, imával, engeszteléssel, áldozatvállalással sok mindenre képesek vagyunk… Még maroknyi nyájként is.
Rovat további cikkei:
Kapcsolódó cikkeink: