Egy Bécsben élő magyar pap, Richter Aladár visszaemlékezései
Az ördög is az Isten szekerét húzza!
Szerző: Lányi Béla SVD
Budapesten születtem, első éveimet a Gellérthegyen töltöttem. Édesapám műegyetemi adjunktus, édesanyám polgári iskolai tanár volt. Ő sokszor vitt engem a kismartoni (ma Eisenstadt, Ausztria) nagyszülőkhöz és nagynénémhez – vagyis a keresztanyámhoz, aki naponta imádkozott értem. Az elemit és a gimnáziumot Budán (utóbbit a cisztereknél) végeztem, és a középiskolában már komolyan foglalkoztam a hivatás gondolatával. Egy ideig ferences atya szerettem volna lenni, érettségi után az esztergomi szemináriumba jelentkeztem, ahonnan még 1942-ben a bécsi Pázmáneumba küldtek.
Négy félévemet hallgattam a bécsi egyetemen, majd a háború utolsó évét, a budai ostromot otthon szenvedtem végig (budai ostrom), később 1945-től 1948-ig Bécsben folytattam és fejeztem be a teológiát. Az ötödévben hárman voltunk magyarok; egyikünk hazatért, ketten Ausztriában maradtunk.