Ahogy a fiatalok látják a munka világát
„Mintha minden rajtatok múlna”
Szerző: Kácser Anikó
Sok váratlan nehézség és öröm vár a fiatalokra, akik az iskolapadból hirtelen bekerülnek a munka világába. Ahol helyt kell állniuk, már nem diákmunka, hanem megélhetésünk, jövőjük, személyiségük kiteljesedésének helyszíne. A pszichológia a munkavállalást is az élet nagy krízishelyzetének tartja, csakúgy, mint a családalapítást vagy a nyugdíjba menetelt. De fel lehet-e készülni a küldetésre, amelyet a munka jelent, és hogyan? Elégséges-e az, amit az iskolában tanulunk?
– Idén kezdtünk el egy jelentősebb pedagógia-, pszichológiablokkal foglalkozni – mondja Havellant Zsanett, aki hittanárnak készül –, ami hirtelen egészen közel hozta hozzám ezt a munkát, hogy egyszer nekem ki kell állnom egy osztály elé. Bevallom, meglepett és kicsit meg is ijesztett ez a gondolat. Úgy éreztem, nem vagyok alkalmas erre. De a tanulás folyamatában egyre inkább az válik világossá, hogy ez az én hivatásom. Úgy fogalmazom meg mindig, hogy most barátkozom a pályával, mert ez egy nagy feladat, felelősség, amire csak fokozatosan lehet felkészülni. Ez a folyamat nyilván folytatódik is majd, amikor elkezdek tanítani.
– Én fordítva csináltam, a gyakorlatot tudás nélkül próbáltam megszerezni – mondja el tapasztalatait Sepsi Krisztina, kereskedelmi asszisztens, aki egy év múlva szerzi meg nyelvtanár végzettsége mellé második diplomáját idegenforgalom és szállodaközgazdász szakon. – Egy utazási irodában dolgoztam külső tanácsadóként, és ott szerettem meg a turizmust, rájöttem, hogy mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni; ezért kezdtem el újra tanulni. Valami miatt ragad rám ez a szakma, és most már, hogy tanulom, kezdem érteni is, hogy mi, miért és hogyan működik. Természetesen vannak a munkának olyan részei, amelyeket csak gyakorlattal lehet elsajátítani, de az iskola kompletten jól felkészít.
Már a szakemberek is kiemelten foglalkoznak azzal a problémával, hogy a frissen végzettek nehezen kapnak állást. A tizenöt és huszonnégy évesek munkanélküliségi rátája 18,6 százalék – miközben az átlagos munkanélküliségi ráta Magyarországon 6,1 százalék. A tanulmányaikat az adott évben befejezettek aránya az összes munkanélkülieken belül folyamatosan növekszik. A munkáltatók szinte mindig többéves gyakorlatot várnak az állásra jelentkezőktől. Sajnos Magyarországon még nem bevett módszer, hogy a cégek időt, energiát, esetleg pénzt fektessenek az újonnan felvett dolgozók betanításába. Holott így a munkáltatók jól felkészült, az adott speciális területet ismerő és a céghez lojális munkatársat kapnának.
Mohay Benedek még gimnáziumba jár, de már belekóstolt választott szakmájába, az újságírásba, és látja annak árnyoldalait is: