Verbiták missziós táborai 2005 nyarán
Veletek vagyok…
Szerző: Lányi Béla SVD
Fotó: Szabó Alex SVD
A bevezető nap után azzal foglalkoztunk, hogy mi is indít egy hithirdetőt arra, hogy távoli országokba induljon. Míg a gyermektáborban a templomot mint a hit megtestesítőjét vettük szemügyre, addig a fiataloknál érdekes előadásokat hallottunk a hit hirdetésének szükségességéről, illetve arról, hogy mennyi igazi kalandot jelent a missziós élet.
A következő napon az új kultúra feldolgozásáról volt szó. A gyermektáborban a népek ünnepeit mint kultúráik bemutatkozását éltük át, ahogyan a fenti jelenetet is. Az ifjúsági táborban egy romológus arról számolt be, hogy kisebbségiként hogyan próbálja megtalálni az utat a többségi kultúrához. Egy indonéz születésű nővér pedig elmesélte, hogy Európában miképpen illeszkedett be új hazájába.
Egy további nap a misszió szociális tevékenységét húzta alá. Míg a gyermekeknél a barátságról szóltunk, a fiataloknál olyan emberek jutottak szóhoz, akik tényleg segítenek. Egy ifjú hölgy betegeket ápolt Indiában, egy nyugdíjas tanárnő pedig 35 hajléktalant fogadott be budapesti házába.
Majd az utolsó teljes napon a konkrét missziós munkáról esett szó a gyermektáborban, míg az ifjúságnál a női szerzetesi hivatásról. Ez utóbbi téma során próbáltuk bevonni Kőszeg lakosságát is a tábor életébe különféle programok segítségével.
A missziós táborok szerettek volna konkrét jellé válni azáltal is, hogy befogadtak sok olyan gyermeket és fiatalt, akik származásuk miatt, vagy mert állami gondozottak, máshol hátrányos helyzetűek. Hogy ők is eljöhessenek, igen olcsó volt a tábor: mert az ország missziós lelkületű plébániái, imaközösségei összeadták csaknem a teljes élelmiszerkészletet, ami közel négyszáz ember esetében nem kevés. Ezen a nyáron is éreztük, hogy ébred Magyarország, terjed a missziós gondolat!