Úton önmagunkhoz
Szerző: Szerdahelyi Csongor
Párkánynál, a régi-új hídon léptük át a határt, hogy megcsodáljuk a Duna-partról Esztergom csodaszép sziluettjét. Az esztergomi érsekséghez tartozott ugyanis egészen a közelmúltig egyházi szempontból a Felvidéknek az a része, amelyet be akartunk járni, ha innen ideiglenesen a török időkben az érsekek át is tették székhelyüket Nagyszombatba.
A Duna mentén folytattuk utunkat, egészen Komáromig, ahol Stubendek István, a helybeli katolikus általános iskola igazgatója volt kalauzunk. Jókai és Klapka városa a felvidéki magyarság központja. Örömmel nyugtáztuk, hogy a nagy magyar mesemondónak és a vár hős kapitányának köztéri szobrai ismét a helyükre kerültek, és megnézhettük a nagytemplom egyik titkát is, amely csak a kórusról látható: egy festett üvegablak, amely Komárom 1938-as Magyarországhoz való visszatértének állít emléket.
Bősön kimentünk a fenyegetően óriásra sikeredett erőműhöz, és a plébánostól megtudtuk, hogy a szinte színmagyar településen ötszáz hittanos gyermek van. Itt ugyanis mindenki iskolai hitoktatásban részesül.