Kapitár Ilona SSpS missziós nővér
Az őserdő fogásza
Szerző: Lányi Béla SVD
Ilona nővér 1926. január 26-án született Szentpéterfán, az osztrák határ közvetlen közelében. A fiatal lányban erősen élt a tudat, hogy őt Isten egy távoli nép szolgálatára szemelte ki. Benyújtotta útlevélkérelmét, de aztán úgy gondolta, nem várja meg annak (bizonytalan) kimenetelét – és kis bőrönddel, barátnője igazolványával nekivágott a határnak. 1948-ban öltözött be az ausztriai Stockerauban. Mivel a misszióban nagy szükség volt fogászra, erre a szakmára iskolázták be elöljárói, de hitoktatóvá is kiképezték. Majd kikerült Flores szigetére – ezen az indonéz szigeten a bennszülöttek nagyrésze katolikus. A misszió nemcsak hitterjesztéssel foglalkozik, hanem gyakorlati szükségleteiben is igyekszik segíteni a népet, például gyógyítással. „Ma is hiányzik Indonézia – tűnődik el a misszionáriusnő. – Miért? Elmondok egy történetet, amiből kiderül, hogy mire gondolok. Egyszer Indonéziában egy nagy autóbusszal indultunk útnak. Nemsokára elromlott a busz. Három órán át dolgozott rajta a sofőr, míg végre folytathattuk utunkat. De senki sem zúgolódott, senki sem káromkodott! Az emberek elővették saját készítésű gitárjukat, énekeltek, játszottak, boldogok voltak… Éreztem a nép jóságát, életörömét. Itt Európában viszont mindenki siet – csak átrohannak az életükön, nincs idejük megállni és örülni mindannak, ami szép.”