Beszélgetés Gombos Péter gyermekirodalom-kutatóval
Mit olvassanak a mai gyerekek?
Szerző: K. L.
A magyar gyerekek többsége rosszul olvas és keveset, ez derült ki egy nemrég közétett felmérésből. „A pedagógusok egyre kevésbé támaszkodhatnak a tanítványok otthoni olvasásból szerzett élményeire, ugyanakkor a tanárok nagy része alig ismeri a nebulóknak ajánlható gyermekkönyveket” – mondja Gombos Péter, aki a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán tíz éve tanít gyermek- és ifjúsági irodalmat. E témában évek óta tart előadásokat könyvtárosoknak, pedagógusoknak. A gyermekirodalom-kutató a Famíliának arról számolt be, hogy e konferenciákon szinte minden alkalommal felmerül a kérdés, hogy miért nem olvasnak a gyerekek, illetve, hogy mit olvassanak. Mi is ezekre a kérdésekre vártuk a választ.
– A tanárok arról mesélnek, hogy egyre több olyan tanítvánnyal találkoznak, aki olvasástechnikai problémákkal küzd, azaz rosszul olvas.
– Magam is szembesülök ezzel a helyzettel. Az egyetem főiskolai karán a gyógypedagógia, a tanító és az óvodapedagógia szakon minden felvételiző előzetes beszédalkalmassági vizsgát tesz. E szóbeli megmérettetésen rendszerint felolvastatunk egy szöveget a jelentkezővel, hogy ilyen módon is vizsgáljuk ezt a készséget, illetve, hogy kizárjuk a súlyos beszédhibásokat.
Döbbenetes, hogy a felvételiző 18–20 éves emberek, akiknek akár a kiejtése is hibátlan, egyszerűen nem tudnak olvasni. Általában az derül ki, hogy a jelentkezők egyszerűen nem olvasnak eleget.
– Az olvasási készség hiánya más téren is nehézséget okozhat?
– Igen. Gyakran érvelnek így: nem baj, ha a gyerek nem tud olvasni, ezért nem kell megbuktatni, hiszen attól még jó lehet matekból. Nos, ez a felfogás tarthatatlan. Ha egy gyereket olvasáskészség nélkül is átengedünk negyedikig, vajon mit fog tenni, ha szembetalálja magát a matematika órán egy szöveges feladattal?!
– Adjunk tehát könyvet a gyermek kezébe. Olyat, amit el is olvas. De vajon erre a célra egyedül a Harry Potter alkalmas?
– Nem feltétlenül. Igaz, hogy a mai gyerekek nagy része amerikai rajzfilmeken szocializálódott. Ezen alkotások elkészítésénél íratlan szabály, hogy a filmben hat másodpercenként újabb eseménynek kell történnie. A Harry Potter ilyen jellegű, eseménydús történetfolyamot jelenített meg a gyermekirodalomban. A cselekményes történetet olvasva a gyerekek „elkapták a fonalat”. Az élmény hasonló, mint a rajzfilm nézése közben: sok esemény zajlik viszonylag rövid idő alatt.
Így nézve, áttörés ez a könyv az olvasásra nevelés szempontjából. Nemrég egy irodalmi konferencián az fogalmazódott meg, hogy a Harry Potter átvezethet az Internet kultúrájából a Gutenberg-galaxis felé. Vitathatatlan, hogy ez a mű az olvasástól teljesen elszokott gyerekeket ültetett le a könyv mellé. Egyéb okok miatt azért a Harry Potter-könyvekről mindig óvatosan beszélek, az általam összeállított ajánlott olvasmányok listájára nem is tettem fel, elkerülendő a vitákat.
– Apropó, ajánlott irodalom. Úgy emlékszem, hogy az Egri csillagok nem tartozott a kedvenc könyveim közé.
– Ezzel nincs egyedül, a fiatal írókat tömörítő József Attila Kör (JAK) egyik rendezvényén még az irodalommal, írással aktívan, magas színvonalon foglalkozó résztvevők is hasonló tapasztalatokról számoltak be nekem. Idén, a Magyartanárok Országos Egyesületének konferenciáján nagy meglepetésemre a jelen lévő pedagógusok megerősítették, hogy az ajánlott olvasmányok (régebben: kötelező olvasmányok) szinte kivétel nélkül alkalmatlanok arra, hogy a huszonegyedik század elején élő gyerekekkel megszeretessük az olvasást. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a művek rosszak. Pontosan olyan jók, mint évtizedekkel ezelőtt, de nem ezekkel a könyvekkel kellene elkezdeni az olvasásba való bevezetést.
Ezen a konferencián hangzott el, hogy talán csak a Pál utcai fiúk az egyetlen olyan mű, amely az általános iskolás célkorosztály számára olvastatásra, olvasóvá nevelésre alkalmas.
Egy mai gyereknek a Kincskereső kisködmönnek majd’ minden tizedik szavát – merthogy ezek nincsenek benn a gyermek szókincsében – ki kellene keresnie az értelmező szótárból, ha érteni szeretné a szöveget. Régebben, amikor a gyerekek többet olvastak, ez a mű gazdagította a szókincsüket, ma, amikor a fiatalok kevesebbet ülnek a könyv mellett, Móra Ferenc gyönyörű alkotása elveszi a kedvet az olvasástól. Már csak azért is, mert a világa idegen a mai kortól. Az a szegénység, ami e műben megjelenik, már nem azonos azzal, ami napjainkban tapasztalható. A gyermek egyszerűen nem tudja beazonosítani a miliőt. A mai ajánlott olvasmányoknak a huszadik, harmincadik olvasott könyvnek kellene lennie a fiatalok kezében. Ne ezekkel a művekkel akarjuk megszerettetni az olvasást!
– Akkor hát milyen megoldást ajánl?
– Azt gondolom, hogy a világ tíz legjobb gyerekkönyve között biztosan van egy, két vagy három magyar is. Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, Békés Pál zseniális író. Vannak kiváló magyar gyerekkönyvek. Ezekkel kellene kezdeni.
Szerencsére a fiatal írók közül (lásd JAK, a szerk.) is vannak, akik megtalálják ezt a közönséget. Egyre többen gondolják, hogy érdemes megpróbálni gyermekeknek írni. Darvasi László majd tucatnyi sikeres „felnőttkönyv” után írt kisebbeknek, s a Trapiti mindjárt az év gyerekkönyve lett.
Mindjárt hozzáteszem, az év gyerekkönyvei alig kaphatóak, így alig ismertek még a pedagógusok körében is. Amúgy is: a Kincskereső kisködmönt és az Egri csillagokat kényelmesebb tanítani. Nehezen mond le a pedagógus arról, amit húsz éve oktat, amihez megvan a kész munkafüzete, amihez nem kell új anyagot gyűjteni.
– A keresztény gyermekirodalom terén is van pótolni való…
– A tavalyi nemzetközi erkölcsfilozófiai konferencián éppen e témában tartottam előadást. Igyekeztem minél több olyan keresztény gyerekkönyvet bemutatni – a teljesség igénye nélkül –, amely Magyarországon elérhető. Általánosságban azt mondanám, hogy a kép összetett. Egyrészt manapság nem adnak ki ilyen könyveket, vagy csak keveset. A rendszerváltás előtti, gyakorlatilag illegálisan kiadott és terjesztett kötetek viszont gyakran túlzottan didaktikusak, annyira akarnak nevelni, tanítani, hogy esetükben már az is kérdéses, hogy irodalomról van-e szó.
Gyakran kritizálják általánosságban is a gyermekirodalmat azzal: túl didaktikusak ezek a könyvek. Komáromi Gabriella, a magyar gyermekirodalom talán legjelesebb kutatója azt mondta erre: hiszen még Himnusz is didaktikus… Másrészt azok a gyerekkönyvek, amelyekben tényleg a didaxis a legfontosabb, kiszorítják magukat az irodalomból. És ez nemcsak az ifjúsági irodalomra igaz.
Ugyanakkor sok jó kötet kapható, amely nem hirdeti magát kereszténynek, értékrendje azonban mégis megfelel ezen elvárásoknak. Sőt, a legtöbb jó gyermekkönyv ilyen. Ne feledjük, ha nagyon „szájba rágjuk” a gyermeknek a tanulságot, akkor megfosztjuk attól az élménytől, hogy arra maga jöjjön rá.
Az alábbi könyvek alkalmasak az olvasóvá nevelésre, és az sem mellékes, hogy a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt élményt adó olvasmányok.
- Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika, ill. Berzsián és Dideki;
- Békés Pál: A kétbalkezes varázsló, Doktor Minkorka Vidor nagy napja;
- Szijj Ferenc: Szuromberek királyfi;
- Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen;
- Louis Sachar: Bradley, az osztály réme (fiúknak);
- Louis Sachar: Laura titkos társasága (lányoknak);
- Louis Sachar: Stanley, a szerencsefia (szülőknek is);
- Linda Sue Park: Min mester inasa.
- J. Wilson: Micsoda anya!;
- Lois Lowry: Az emlékek őre.
